Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

A NYELV ÉRTÉK EINER KÉRDÉSÉHEZ 11 hogy miközben a nyelvi érték fogalma vita tárgya, s az elméleti grammatika vagy szemantika igen kevés axiológiai vonatkozású fogalmat tartalmaz, az anyanyelvi oktatás és nevelés viszonylatában a szerzők spontán természetességgel használnak — a nyelvre nézve is, nemcsak a beszélő egyénre nézve — értékkifejező minősítéseket, például „(valamilyen tekintetben) szegényebb és gazdagabb nyelv", „logikus mondatfűzés", „legjobb variáns", „nehézkes", „ízetlen" kifejezések, „magyartalan mondatszerkesztés", „nyelvromlás" stb. A jogos kritikák ellenére is külön említésre méltó B. Bernstein szocializációs elmélete, amelynek alapfogalmait — a szociális kódok rendszerét — a szerző voltaképp értéktulajdonságokra, nevezetesen a szocializáció szempontjából előnyös vagy hátrányos tulajdonságokra való tekintettel alkotta meg.24 5. Az értékelő véleményalkotás gazdag példatára tűnik elő abból a forrásból, amelyet a „mindennapi nyelvkritikával" szemben az „írástudók" gondolatvilág ának nevezhetünk: tudósok, gondolkodók, írók, költők intuitív értékítéleteiből és felismeréseiből. Nemcsak a „nyelvkarakterológiai" közhellyé vált jelzőkre, a görög nyelv tökéletességének, a francia eleganciájának, a német elvontságának, a magyar képszerűségének stb. emlegetésére kell gondolnunk (bár ilyeneket néha nyelvészek is meggyőződéssel alkalmaznak, sőt újrafelfedezik őket), hanem elsősorban azokra az értékkategóriákra, amelyek felelősen kitűzött közösségi céloktól vagy az anyanyelv szeretetétől vezérelve valóban mélyen áthatják „a szellem embereinek" munkásságát. A szerzők általában különböző nyelvek és irodalmak összehasonlításából szűrik le tapasztalataikat vagy egy nyelvi ideállal vetik össze megfigyeléseiket. A nem szaktudományos és a szaktudományos vizsgálódások sem történetileg, sem az egyidejűségben nem válnak el élesen egymástól.25 Hogy a magyar nyelv tárgykörében maradjunk, a nyelvész Bárczi Géza egy magyar nyelvtörténeti könyve a bonyolultnak az egyszerűbe való, szinte meghatódott hangú átmenete útján a magyar nyelv „jellegzetes erényeinek" (valójában számos nyelvre jellemző értékes tulajdonságoknak) összefoglalásával zárul. „ . . .színes, változatos hangzás, rendkívüli metrikai rugalmasság; tömörség, szoros logikus kapcsolás; finom árnyaltság, képszerűség; pontos fogalomalkotásra való képesség" — ilyenné fejlődött nyelvünk évezredek során a nyelvtörténész szemével nézve. íróink, költőink sorában Kosztolányi, Babits, Illyés hagytak hátra különösen emlékezetes írásokat; ezek fontos eszmetörténeti és történelmi dokumentumok is egyben.26 A forrásterületek felsorolását még folytathatnánk. Amikor azt keressük, hogy az értékfilozófiának a nyelvre vonatkoztatható következményei milyen jelenségcsoportoknak feleltethetők meg, akkor a fenti tényekkel mint társadalmi tapasztalatok kifejezéseivel, összegződéseivel vagy mint a „hivatásosak" egész tudásának és tehetségének megnyilvánulásaival feltétlenül számolnunk kell.27 2ÍB.

B. BERNSTEIN 1974. 25 A modern értelemben vett nyelvtudományt megelőző európai eszmék történetéhez 1. BALÁZS JÁNOS 1980. 28 BÁRCZI GÉZA

1963. 382—387; KOSZTOLÁNYI DEZSŐ [1930]; BABITS MIHÁLY [1939]; ILLYÉS GYULA 1960 és 1975. 27 A továbbiakban élünk

is azzal a lehetőséggel, hogy a magyarországi közgondolkodásban nagy szerepet játszó nézeteket, ideológiai elméleteket kiemelkedő alkotóktól, főképp íróktól és költőktől idézhetjük. De tisztában kell lennünk azzal, hogy egy-egy írói megnyilatkozás mint a társadalmi ideológia hordozója és mint az egyén életművébe ágyazódó elem más-más megvilágításba kerül. Ezt a megkülönböztetést tehát megtesszük