Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
10 MÓLNAK ILONA valamilyen szükséglettől vezérelve, azaz mint meghatározott értékű elemek jönnek létre. 3. A következőkben a különböző fajtájú nyelvi értékekről való — nem értékfilozófiai —, közvetlenül gyakorlati vagy tapasztalati indítású műveltintuitív, ideologisztikus stb. gondolkodás néhány fontos témáját, kérdésfeltevesét emeljük ki. Mint az előbb szó volt róla, ezek a vélekedések közvetlenül nem lehetnek egy nyelvi értékelmelet részei, azonban heurisztikus erejűek a nyelv mint értékhordozó elméletére nézve. Talán nem tévedünk, ha a fontossági sorrendben az első helyre a „mindennapi n y e 1 v k r i t i k a", más nevén a ,,népi lingvisztika" tanulságait tesszük. Ez ugyanis a nyelvi kommunikációt leginkább átható s — mondhatjuk — a ,,legdemokratikusabb", az ember—nyelv viszony egész komplexumát képviselő nyelvszabályozó tevékenység. A modern nyelvtudomány viszonylag nem régóta tulajdonít jelentőséget annak a különben jól ismert társadalmi jelenségnek, hogy a nyelv használata a beszélők folyamatos naiv kritikájának légkörében és hatása alatt zajlik. A 60-as évek elejétől kezdve fordulatszerűén megnövekvő érdeklődés a nyelvvel kapcsolatos mindennapi értékelő viselkedés jelenségei, formái, típusai,tartalma iránt (W.Labov, D. Hymes, H. M. Hoenigswald, A. D. Svejcer neve említendő elsősorban) azzal a felismeréssel járt, hogy az új adatok fényében a nyelvleírás hagyományos kérdései nem egyszerűen terjedelmi bővítésre, hanem felülvizsgálásra szorulnak: a beszélők értékeléseit feldolgozó következtetések be kell, hogy épüljenek a nyelvleírásba.21 Az irodalomban egyelőre kevés szó esett arról, hogy a „mindennapi nyelvkritika" mely attitűdbeli jellemzőit volna metodológiailag indokolt nyelvtudományi elvvé fejleszteni, s hogy egyáltalán milyen — antropológiai szintű vagy speciális — princípiumok rekonstruálhatók a beszélők „nyelvkritikai" magatartása mögött. (Például: kimutatható-e valamilyen értékrend a beszélők ítéleteiben, azaz milyen a nemzeti, az esztétikai, a logikai stb. értékek viszonya ? Vannak-e konzervatívabb és kevésbé konzervatív társadalmi csoportok ? Stb.) Már pedig a nyelvleírás adekvátsága érdekében az volna a célszerű, ha a kutató a mindennapi magatartást tudná mintázni, ha tudniillik annak „megőrző" tagadásával a teljes ember—nyelv viszonyt tudná képviselni.22 4. Az anyanyelvi nevelés olyan terület, amely saját gyakorlatának kényszerítő erejénél fogva vállalja, tételezi a nyelv értéktulajdonságait. Sőt egyenesen megtestesítője a nyelv axiológiai közelítésének, hiszen saját létével feltételezi, hogy a nyelv használatában mód nyílik választásra a nyelvi funkciók ellátására alkalmasabb és kevésbé alkalmas, a — nemzeti és nemzetközi méretű — kommunikációban előnyösebb és hátrányosabb kifejezőeszközök között.23 Nagyon tanulságos volna szempontunkból azoknak a célkitűzéseknek az elemzése, amelyeket a különböző szakterületek képviselői az anyanyelvi neveléssel kapcsolatban megfogalmaznak. De figyelemre méltó, s állításunkat megerősíti talán már önmagában az a megfigyelhető tény is, 21E fejlődés tudománytörténeti helyéről, állomásairól, problematikájáról 1. SZÉPE GYÖRGY 1964; TERTS ISTVÁN 1981. 201—202; MOLNÁR ILONA 1982. 676—679; Voigt Vilmos 1982. 22 L. MOLNÁR ILONA 1982. 23 Ennek alátámasztására elegendő a kérdéskörnek arra a magas színvonalú összefoglalására hivatkozni, amely a jelenleg megvalósuló magyarországi oktatásfejlesztési program egyik előmunkálataként jött létre, 1. SZÉPE GYÖRGY (szerk.) 1979.
