Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)
Tanulmányok - Kylstra, A. D.: Még egyszer a magánhangzó + j kapcsolatáról a magyarban [Nochmals zur Frage der Vokal + j Lautsequenzen im Ungarischen] 148
MAGÁNHANGZÓ + J A MAGYARBAN 151 kell lennie, a hollandra megint csak nem érvényes. Ebben a nyelvben is ez a j szerepe. Jóllehet intervokális helyzetben ennek megfelelően mássalhangzós jellege van, az ei kapcsolat második elemeként mégsem tekintik mássalhangzónak. A valamilyen „feature" alapján egymástól eltérő korrelativ fonémák a magyarban nem kapcsolódnak egy morfémán belül. A díj í -f- j kapcsolata így nemcsak a díj, hanem a tej szóban is a j mássalhangzós jellegét bizonyítja. A hollandban erre is van megfelelő eset : Berg szerint az i [j] nem az [-i] variánsa, „hiszen ezek két beszédhangként egymással kombinálva jelennek meg çfailliet [fajit], compagnie [kompanji]. Ezekben a szavakban egyértelműen egy mássalhangzó [j] és egy magánhangzó [i] kombinációjával van dolgunk"(37. Úgy tűnik, Kassai válaszával még nem került le a napirendről ez a kérdés. Cikkünkben egy fonetikai kérdésről van szó, mégpedig olyan szavak második elemének jellegéről, mint m. tej, holl. mei, finn tâi, dán vej, ang. how1, m. autó, holl. kou. Ennek az elemnek és a megelőző magánhangzónak a kapcsolatát többek között holland, német, finn és dán tankönyvek8 egyértelműen és egyhangúlag diftongusnak nevezik, a magyarok viszont magánhangzó -jmássalhangzó kapcsolatának. Létezik-e hát ebben a kapcsolatban bármiféle különbség is ? Nem szókezdő vagy szóbelseji ;?-ről vagy a hiátustöltő ;-ről van tehát szó. Ebben a tekintetben — úgy tűnik — a holland és a magyar hasonlóképpen viselkedik, és a szakkifejezések is fedik egymást : az említett hangok mássalhangzók, legalábbis mássalhangzószerű hangok. De a Kassai által elvetett „félhangzó" kifejezés is használatos. Talán nincs is semmi nehézség, és a kérdésre a következő választ adhatnánk : a magánhangzó -\- j ( — ei; ei, ej, ei, ei), miként a magánhangzó + w, u kapcsolatot fonetikai alapon több nyelv tankönyve is diftongusnak nevezi. A megfelelő magyar kapcsolatokat magyar tankönyvek viszont nem-fonetikai alapon magánhangzó + mássalhangzó kapcsolatának tekintik. A. D. KYLSTRA Nochmals zur Frage der Vokal + j Lautsequenzen im Ungarischen von A D. KYLSTRA Es werden hier neue Aspekte in der Polemik um den phonetisch—phonologischen Status des j in Lautverbindungen des Ungarischen angerührt. Aufgrund konfrontativ— phonetischer Erwägungen läßt sich über diese Frage folgendes aussagen : In einer Anzahl von Lehrbüchern werden diese Sequenzen in phonetischer Sicht behandelt und als Diphtonge beurteilt ; respektive ungarische Lehrbücher hingegen — gemäß gewisser nicht-phonetischen Kriterien — betrachten sie als Lautkombinationen mit der Struktur Vokal -f- Konsonant. 7 A high és how szavak második elemét Ladefoged is diftongusnak nevezi. Peter Ladefoged, Preliminaries to Linguistic Phonetics. Chicago and London 1971. 77. Ugyanígy pl. David Abercrombie, Elements of General Phonetics. Edinburgh 1968. 60: „Semmi baj nem történik, ha a diftongust két magánhangzó egymásutánjának tekintjük, feltéve, hogy emlékeztetünk arra, hogy ezek egy szótagban jelennek meg." 8 Ugyanígy a frízben, norvégban és svédben. Szakirodalmi adatok idézésétől talán eltekinthetünk.
