Nyelvtudományi Közlemények 86. kötet (1984)
Tanulmányok - Kylstra, A. D.: Még egyszer a magánhangzó + j kapcsolatáról a magyarban [Nochmals zur Frage der Vokal + j Lautsequenzen im Ungarischen] 148
150 KYLSTRA, A. D. hangzók ugyanabba a szótagba tartozó magánhangzók kapcsolata."5 Puszta füllel azonban a magyar és a megfelelő finn kapcsolatok között szintén nem érzékelhető különbség ; vö. m. tej — f. täi "tetű5 ; m. fogoly — f. antoi 'adott'. Térjünk vissza Kassai cikkére. A szerző Lazicziust idézi, aki szerint a fonetikai elemzést mindig a fonológiainak kell követni, mert csak így lehet a hangállományt és a hangviszonyokat helyesen megítélni. Nyilvánvalóan ebben a tekintetben sem létezik „communis opinio" a fonetikai elemzés egy dolog, a fonológiai egy másik ; vö. a Hermkens tankönyvéből vett fenti idézetet : ,,A fonológia számára bizonytalan a kérdésre adott válasz. A fonetikus számára azonban lehetetlen a kételkedés." Kassai Vértes O. Andrást is idézi, aki strukturális-fonotaktikai és más alapon a j-t mássalhangzónak tekinti. így a jí -f- magánhangzó, illetve a magánhangzó -f- j kapcsolata sem diftongus. A dánban a j szintén mássalhangzó, de csak szókezdő helyzetben, vö. jeg 'én'6 (347), szó végén nem, pl. a vej 'út' szóban az ej-t diftongusnak tekintik (339). Felmerül a kérdés, hogy vajon egy hang fonetikai értókét bizonyos kapcsolatokban egy betű meghatározza-e. A kiindulópont azonban nem egy betű, hanem — esetünkben — a szóbanforgó kapcsolat második, illetve utolsó részének a hangértéke. Ez a rész nem feltétlenül azonos a szóeleji vagy szóbelseji megfelelővel. Egy hang jellege helyzetétől függően változhat. Hermkens számára nem kétséges, hogy az ei diftongus. A második elem magánhangzószerű (mások szerint magánhangzó), de magánhangzóközi helyzetben mássalhangzós átmenetet képez, pl. eieren 'tojások'. Szókezdő és szóvégi helyzetben is lehetnek különbségek. A holland ei kettőshangzó második elemét és pl. a holland jaar 'év' j-]ét nem lehet azonos szempontok szerint megítélni. Hermkens szerint ennek a j-nek ,,a szonoritása olyan, mint a magánhangzóé, de ehhez még zörej is járul. Mássalhangzós jellegük, a magánhangzóba való átmenetben a legerősebb. Ezeket [ = j és w] néha félhangzónak is nevezik ; jobb ezt a megjelölést az ereszkedő diftongus második elemének megnevezésére fenntartani." (45) Berg a következőket írja: ,,A [jj-t palatális zöngés réshangnak nevezik, bár súrlódó zörej alig hallható" (1974. 37). Eszerint (akusztikai) különbség van a magánhangzó + i (ei) kapcsolat második eleme és a j + magánhangzó (jaar) kapcsolat első eleme között. Kassai érvelése — vagyis hogy a j mássalhangzó, így a tej szóban, valamint intervokális (a járom) helyzetben is — a hollandban, németben és dánban nem lenne érvényes. Ha a magyarban valóban érvényes, akkor ez azt jelentené, hogy a magyar tej szóban levő ej kapcsolat második eleme valamilyen tekintetben különbözne a holland tij, finn täi, angol high, dán vej szavak hasonló helyzetű elemétől ; vö. még angol boy 'fiú', magyar boly, finn toi 'hozott', angol toy 'játékszer', német Heu 'széna'. Vagy végül is csupán a „bábeli nyelvzavarról" van szó, mely egyébként is oly gyakran uralkodik? Röviden még néhány szót Kassai más érveihez. Az ij kapcsolat ij, illetve ii kiejtéssel se holland, se német szavakban nem fordul elő, így nem lehet összehasonlításhoz felhasználni. A gyerekek kiejtése kétségbevonható érv. Az a tény, hogy a j a magyarban hiátustöltő hang, és ezáltal mássalhangzónak 5 Erkki Itkonen, Kiéli ja sen tutkimus. Helsinki 1966, 144. 6 Poul Andersen— Louis Hjelmslev, Fonetik. Kobenhavn 31964, 347 és 339k., vö. még299k. Vö. még Eli Fischer- J0rgensen, Almen fonetik. Kobenhavn 21962, 55: „Diftonguson két magánhangzónak egy szótagban levő kapcsolatát értjük, pl. [au] a német Hatisban", továbbá 96: „ereszkedő diftongusokat tartalmaznak a következő szavak: dán vej 'út', német Bein 'láb', angol by '-nál', dán hav 'tenger', német Haus 'ház', angol how 'hogy'.
