Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Szabolcsi Anna: A specifikus/nem specifikus megkülönböztetéséről [On the Specific/Non-Specific Distinction] 83

A SPECIFIKUS/NEM SPECIFIKUS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉRŐL 85 formalizálására a jelen dolgozatban nem is vállalkozom. Célom csupán az, hogy ennek empirikus előmunkálataként az intuitíve érzékelhető megkülönböztetés magyar grammatikai megvalósulásáról néhány adalékot szolgáltassak. 2. Kézenfekvőnek látszik elsőül megvizsgálni azt a kérdést, hogy az imént megfigyelt két intonációs minta játszik-e kitüntetett szerepet még máshol a magyar grammatikában. Az igés-szerkezeti aspektussal foglalkozó munkáiban Wacha Balázs a szórend és az intonáció, valamint az igének és bővítményeinek jellege alapján azonosítja a szerkezetek aspektusát. Az irányjelentést nagyjából Őrző igekötőből és mozgást jelentő vagy legalább évolutive használt igéből álló szerkezetek teszik lehetővé a kifejezőeszközök legnagyobb változatosságát, így a szemléletesség kedvéért érdemes az ezekre vonatkozó megállapításokat idézni.3 (I) A „hangsúlyos igekötő -f- ige" minta befejezett aspektusú (az ilyen szerkezetek egymást követve egymásutániságot érzékeltetnek speciális határozó hiányában is), például : (4) Bement a szobába (és leült az asztal mellé). (II) A „hangsúlyos ige + hangsúlytalan igekötő + hangsúlyos nem egyedi alany/tárgy" minta szintén befejezett aspektusú, de az ige imperfektiv, például : (5) Hozott föl fát (és begyújtott). (III) A „hangsúlyos ige -f- szünet -f- hangsúlyos igekötő (+ szünet)" minta folyamatos aspektusú (az ilyen szerkezetek egymást követve egyidejűséget fejezhetnek ki speciális határozó hiányában is), például : (6) Ment be a szobába (és húzta le a kesztyűjét). (IV) A „hangsúlyos ige -f- hangsúlytalan igekötő -f- hangsúlytalan bővítmény" minta hangsúlyos közlő aspektusú (az ilyen szerkezetek sem egymásutániságot, sem egyidejűséget nem fejeznek ki), például : (7) Jött át a beteget ápolni éjszaka is. Wacha Balázs az intonációt szorosan a nyelvtani szerkezet függvényében tárgyalja, mivel fő célja az egyes igés szerkezetek aspektusának egyértelmű azonosítása. Űgy látszik azonban, hogy az általa jelzett intonációs minták leválaszthatók az adott szerkezetekről és rávetíthetők például az alábbi „mindentudó" mondatformára (a furcsa példa választását az indokolja, hogy valamennyi változatot megengedő igénk alig van) : 1. a (8)-as példa ábráját. A várakozásnak megfelelően az első és a második mondat befejezett, a harmadik folyamatos, a negyedik hangsúlyos közlő aspektusú. Ez azt mutatja, hogy az aspektus-interpretációt elsődlegesen az intonációs minták hordozzák — a 3 WACHA BALÁZS, AZ

ige és a tárgy kapcsolata a magyarban. NyK 74 : 157—183 ; Az igeaspektusról. MNy. 74 : 59—69 ; Az igés-szerkezeti aspektus kategóriája a magyar nyelvben. Bölcsészdoktori értekezés. 1978.