Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)
Tanulmányok - Szabolcsi Anna: A specifikus/nem specifikus megkülönböztetéséről [On the Specific/Non-Specific Distinction] 83
86 SZABOLCSI ANNA (8a) Lég teleni'tett ha 'rom cso vet. vö. (U Lég csö (8b) telenített három vet. vö. (II) Lég hd csö (8c) telenített rom vet vö. (III ) Lég (8d) telem'tett három csövet. vö. (IV) különféle igés szerkezeteknek ebbe a keretbe kell mintegy beleilleszkedniük, alkalmasint az igekötő és az ige sorrendjét váltogatva. Fordítsuk most figyelmünket a főnévi csoportokra! A (8a) és a (8c) mondatban három meghatározott (egyedi) cső befejezett, illetve folyamatban levő légtelenítéséről van szó — a három cső minden bizonnyal specifikusnak tekinthető. A (8d) mondat mindössze annyit állapít meg, hogy történt három csővel légtelenítés — a három cső minden bizonnyal nem specifikus. A (8b) mondat főnévi csoportját már nem lehet ilyen könnyűszerrel beskatulyázni ; ehhez a tárgyfajtához azonban Wacha Balázs igen fontos megjegyzést fűz. A Főztem egy fazék levest tárgyát eredménytárgynak, a Béreltem egy összecsukható sátrat tárgyát iránytárgynak szokás nevezni annak alapján, hogy a leves megelőzőleg nem létezett, a sátor viszont igen. A nyelvi kifejezés számára azonban az előző állapotoknak ez a különbözősége közömbös, mind a két szerkezet valaminek az előálltát tünteti ki. Wacha Balázs tehát létesítő szerkezet utótárgyáról beszél minden olyan esetben, amikor a tárgy a cselekvés eredményeképpen válik számunkra létezővé és egyedivé. Ez a helyzet az (5) és a (8b) mondatban is : (8b)-ben az ágens a légtelenítés elvégzésével létesít, bocsát rendelkezésre három csövet. A specifikusságnak ezt a harmadik, köztes változatát az elnevezések hasonlósága kedvéért utóspecifikusságnak fogom hívni. Érdemes most felfigyelni arra, hogy a (8a) befejezett és a (8c) folyamatos aspektusú mondatban a főnévi csoport specifikus, a (8d) közlő aspektusúban pedig nem specifikus, noha a kétféle sajátosság között nincs semmiféle eredendő összefüggés. Az 1. részben tett megfigyelések fényében azonban az egybeesés nem meglepő. A (8a) és a (8c) mondatok intonációja (bizonyos ritmusbeli eltérésüktől eltekintve) ugyanazt az egyenletesnek nevezett mintát képviseli, amely a (Nem) ismerek két híres embert főnévi csoportjának specifikus olvasatát hívta elő ; a (8d) mondat intonációja pedig ugyanannak az esőnek nevezett mintának felel meg, amely a (Nem) ismerek két híres embert főnévi csoportjának nem specifikus olvasatát hívta elő. Lehet-e valamilyen okát adni annak, hogy ezek az intonációs minták az igés szerkezetek és a főnévi csoportok értelmezésében éppen a most tapasztalt megoszlást idézik elő ? A pontosan nem definiált fogalmak kényelmével (remélhetőleg nem vissza-) élve megpróbálhatjuk magukat az aspektusokat specifikusság szempontjából osztályozni. Azt lehetne mondani, hogy a befejezett és a folyamatos aspektus specifikus annyiban, hogy valamely konkrét időpontban/intervallumban (le)zajló cselekvésre utalhat, a közlő aspektus pedig nem specifikus annyiban, hogy csupán a cselekvés előfordultát/elő-nemfordultát jelzi (Wacha Balázs maga is hangsúlyozza időbeli egyedítetlenségét). Ennek alapján meg lehet kockáztatni azt a feltevést, hogy az egyenletes
