Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)
Tanulmányok - Szabolcsi Anna: A specifikus/nem specifikus megkülönböztetéséről [On the Specific/Non-Specific Distinction] 83
84 SZABOLCSI ANNA lényegében ugyanazzal a két, egyenletesnek és esőnek nevezhető intonációval ejthető : .,. . Is , két hí' em, (3a) merek res bért. Is (3b)" merek két hTres embert. Másfelől, az intonációs különbség itt is jelentéskülönbséggel párosul — a közkeletűen használatos, ám pontosabban nem definiált terminológiát használva azt mondhatjuk, hogy (3a)-ban a két híres ember specifikus, (3b)-ben nem specifikus. Ez körülbelül annyit tesz, hogy (3a)-ban a beszélő két konkrét híres emberrel való ismeretségére utal, (3b)-ben pedig csupán arra, hogy ismer egyáltalán két hírességet. Hogy igazából mi a különbség két konkrét híres ember és egyáltalán két híres ember ismerete között, az többek között azért nem nyilvánvaló, mert ha (3b) igazságát védelmezni akarjuk, akkor elkerülhetetlenül rá kell tudnunk mutatni legalább két konkrét ismert híres emberre — (3a) igazságához pedig nem szükséges, hogy a beszélő kettőnél több híres embert ne ismerjen (nem azt állítja, hogy KÉT híres embert ismerek). Akármi legyen is azonban a specifikusság ül. nem specifikusság pontos kritériuma, annyi bizonyos, hogy olyan, legalább intuitíve jól érzékelhető különbségtételről van szó, amelyet az az egyszerű eljárás, miszerint a két híres ember jelentése mindig 'legalább két híres ember', nem juttat kifejezésre. Mindenesetre azt látjuk, hogy a hatóköri kétértelműséget nem tartalmazó (3) mondatban létezik egy intonációval korreláló specifikus/nem specifikus jelentéskülönbség. Vegyük most szemügyre ennek fényében a tagadó változatot ! Az eső intonációjú (lb) mondat főnévi csoportjának nem specifikus voltához, azt hiszem, nem fér kétség, (la) esetében elvileg két lehetőség is van : az a két ember, akit a beszélő nem ismer, lehetne specifikus is, nem specifikus is. Úgy tűnik azonban — bár pontosan nem definiált fogalomról lévén szó, a döntés némileg önkényes —, hogy a két elvi lehetőség közül csak az egyik valósul meg : az egyenletes intonációjú (la) mondat két konkrét híres ember nem ismeretére látszik utalni. Ez viszont azt sugallja, hogy a tagadó változat olvasatainak a megoszlásában is a specifikus/nem specifikus szembenállás lehet az alapvető. Más szóval, könnyen lehetséges, hogy a korábban vázolt hatóköri különbség nem ok, hanem okozat : az egyenletesnek nevezett intonáció a tagadás jelenlététől függetlenül jelzi, hogy a két híres ember specifikus, s (la)-nak ezért logikai következménye (2a), illetve, az esőnek nevezett intonáció a tagadás jelenlététől függetlenül jelzi, hogy a két híres ember nem specifikus, s (lb)-nek ezért logikai következménye (2b) — nem pedig megfordítva.2 Ezek a megállapítások természetesen csak megerősítik azt, hogy az egységes 'legalább két híres ember'-féle interpretáció nem kielégítő ; nem adnak helyette jobb megoldást. A specifikusság elvi kérdéseinek megoldására és 2A logikai szemantikai irodalomból vö. például a következőket: R. BARTSCH, The rôle of categorial syntax in grammatical theory. In A. KASHEB (szerk.), Language in Focus. Dordrecht, 1975 ; KASHER.—D. GABBAY, On the semantics and pragmatics of specific and non-specific indefinite expressions. Theoretical Linguistics 3: 145—190 ; G. CAKLSON, A unified analysis of the English bare plural. Linguistics and Philosophy 1 : 413—457 ; valamint a magyar nyelvészeti irodalomból DEZSŐ LÁSZLÓ, A főnévi csoport, ÁNyT 6, 25—159.
