Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre–Siptár Péter: Indulatszók és szófajok [Interjections and „Partes orationis”] 67

80 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE-SIPTÁR PÉTER 5. A fentiek alapján az indulatszók a következőképpen csoportosíthatók : I. Valódi indulatszók A) Onomatopoetikus eredetűek (jaj, 6, hm) B) Fogalomszó-eredetűek (ejnye, nosza, lám, jé) C) Leíró-hangutánzó indulatszók (puff, zsupsz, hapci) II. Interjektív szintagmák Létrejöhetnek : — ikresítéssel (csihi-puhi, ihaj-csuhaj) — szótagszaporítással (hajjajaj, ej-ej) — egyéb szintaktikai eszközökkel (no lám, ó nem, ugyan már) III. Interjektív funkciójú elliptikus közlések a) monorém közlések (felkiáltó, felszólító, kérdő formák) b) birém elliptikus mondatok (csak azokat a szintagmákat soroljuk ide, amelyek ellipszise szövegen kívüli alapból szüntethető meg) Mindhárom, alak és terjedelem szerint megállapított jelosztály tagjai jelölhetik a kül- és belvilág történéseit (akusztikai mimézis), és szerepelhetnek párbeszédekben. Ez utóbbiak lehetnek : 1. nyitó értékűek (nini, nesze, lássuk csak, hát stb.) 2. záró értékűek (áhá, ugyan, jé, felőlem stb.). A záró értékűek szolgálhatják a propozíció igazságértékének jelzését (naná, dehogy, hogy is ne:, csakugyan stb.), lehetnek beszédszervező jellegűek (figyelj, hogyan, öööö stb.), lehetnek metaválaszok (csak, kuss stb.), és lehetnek beszédaktus-jellegűek : érzelmi és valódi cselekvések (csodálkozás, megdöbbenés, megértés, buzdítás stb.). Az indulatszavak vizsgálatának a fentiekben csak a főbb csomópontjait érintettük. Számos részletkérdés vár még tisztázásra, pontosításra. Egy következtetés azonban máris bizonyosnak látszik : az indulatszó nem szófaj, hanem valóságos párbeszédrész. FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE—SIPTÁR PÉTER Irodalom ADELUNG, JOHANN CHRISTOPH, Deutsche Sprachlehre. 1781. BALOGH DEZSŐ—GÁLEFY MÓZES—J. NAGY MÁRIA, A mai magyar nyelv kézikönyve. Szerk. GÁLEFY MÓZES. Kriterion, Bukarest 1971. BÁRCZI GÉZA, A magyar szókincs eredete. Tankönyvkiadó, Budapest 1958. BENCÉDY JÓZSEF—FÁBIÁN PÁL—RÁcz ENDRE—VELCSOV MÁRTONNÉ, A mai magyar nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest 1974. CorpGr = Corpus Grammaticorum Linguae Hungaricae Veterum. A régi magyar nyelvészek Erdősítől Tsótsiig. TOLDI FEREBC kiadása. 1866. ETINGA, PIER, Modal Interjections. Proceedings of the Seventh International Congress of Linguistics. 1952. FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA, A magyar beszéd dallama. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967. GÁLTTY MÓZES, Nyelvi forma — nyelvi érték. Tudományos Könyvkiadó, Bukarest 1972. GL = Grammatici Latini. Ex recensione Henriéi Keilii. I—VIII. Leipzig 1855—1880. GRÉTSY LÁSZLÓ—KOVALOVSZKY MIKLÓS (szerk.), Nyelvművelő kézikönyv. I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.