Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre–Siptár Péter: Indulatszók és szófajok [Interjections and „Partes orationis”] 67

INDULATSZÓK ÉS SZÓFAJOK 79 A többszótagú indulatszavak lexikai szempontból ingatag típust alkotnak, hiszen olykor szavak (ejha, ejnye), máskor pedig szintagmák (no lám, ó nem). Képzésükben különféle mimetikus játékelemek is szerepelnek : szótagszaporítás (hajja jaj, tratatata), ikerítés (csihi-puhi, ihaj-csuhaj), szóismétlés (haj, haj, haj ; lám, lám) stb. Az indulatszavak hangtani-prozódiai sajátosságai közé tartozik az is, hogy egyes indulatszavak második szótagjára nagyobb nyomaték esik, mint az elsőre (ahá, ejha, őhó stb.) ; az indulatszavak nemcsak szegmentális felépítésükben nyitottak, szupraszegmentális jellegzetességeik tekintetében is szabadabbak a szókincs többi részénél. Körükben gyakoribb az erősebb hangsúlyozás, a változatosabb intonáció, a hangok megnyújtása stb. Ez utóbbival kapcsolatban érdekes vélemény a következő : „Van a magánhangzónyújtásnak egy attenuáló-eufemisztikus fajtája is, mikor a beszélő a bizonytalanság kifejezésére, az értelem letompítására alkalmazza a hezitáló hangnyújtást" (ZOLNAI 1939. 147—148). Nem érthetünk azonban egyet azzal, hogy az öööö-t a szerző idesorolja, mivel ennek funkciója teljesen általános jellegű : a közlési csatorna nyitva tartásának funkciója, az akadozás, a szavak keresése. 4.2. Az indulatszó morfológiájáról nem sokat mondhatunk. A személyragok esetleges fellépése a beszédaktusos interjekciók jellemzője : nesze, nesztek, szervusztok. A hangutánzó indulatszavak, amelyek nem dialógusközpontúak, a mondat bármely nominális helyén előfordulhatnak, s a teljes főnévi paradigmarendszer alkalmazható rájuk (pl. Elege volt a piff-puff-ból). Ige is képezhető belőlük : bim-bammoznak, jajgat, jajong, hümmög, ühümget, lári-fáriskodik stb. 4.3. A szintaktikai jelenségek közül egy érdekes határesetre szeretnénk felhívni a figyelmet. A valódi indulatszókon túl van egy funkcionálisan idetartozó, sajátos szintagma- és mondatosztály. A szintagmákra példa az ó nem típusú kapcsolás, az elliptikus mondatokra pedig a hát még mit nem, vagy az annál jobb típusú. Ezek az interjektív szintagmák és mondatok már kizárólag a dialógusközpontú indulatszócsoportok külső sávjaiban helyezkednek el, s gazdagabb vagy árnyaltabb nyelvi elemkészlettel látják el ugyanazt a feladatot, mint az egyszavas/egyszótagú interjekciók. Lássunk egy kapásból összeállított listát : (43) ó igen, ó nem, ja úgy, no lám, jé hiszen, ugyan már, hát igen, hát nem, nocsak, na ja, mi a fene, csak úgy, na már most, mindegy, lám csak, teringettét stb. Ennek az interjektív típusú kommunikatív jelosztálynak egy másik része az elliptikus közlések halmaza, amelyek között a legtisztább esetet a monorém felkiáltó, felszólító vagy kérdő mondatok alkotják : (44) Ne mondd!, Tudod mit?, Várjunk csak!, Hagyd csak! Még inkább periférikusak, és további vizsgálatot igényelnek az alábbi listaelemei: (45) Ez már döfi, Meghiszem azt, Szép tőle, Nagyon jó, Szó sincs róla, Rendben van, Tőlem (aztán), Felőlem, Azt azért nem, Ez igaz, Sajnálom, Mit szólsz hozzá stb.