Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre–Siptár Péter: Indulatszók és szófajok [Interjections and „Partes orationis”] 67

70 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE-SIPTÁR PÉTER A hagyományból ismeretes impulzív—repulzív—kompulzív osztályozási triád utolsó tagja az interjekcionális beszédaktus (Noreen—Pollak 1923). Ezek a beszédaktust teljesítő indulatszavak igen gyakran a parancs, az utasítás, a megtiltás aktusának megtestesítői. Célszerűnek tűnik tehát az a fogalmi átváltás, amelynek értelmében az akarat helyébe az akció lép. (A beszédaktus-elmélet különböző irányai közül inkább az általában meghaladottnak tekintett austini felfogást követjük, amely szerint deklaratív és performatív közlések állnak egymással szemben, mint a searle-i és a Searle utáni teóriákat, amelyekben minden közlés aktus). A deklaratív és a performatív jelleg nemcsak igékre vonatkoztatható. Explicit performatív igék az ígéret, az ajánlat, az utasítás stb. igéi. Ezek közül sok tartalmi elem megtestesülhet az indulatszavakban is. Lássunk egy példát : (1) Megkaphatod, amit kértél. (2) Nesze, megkaphatod, amit kértél. Az (1) mondatban csak a lokúció ismerhető fel. A nesze indulatszóval bővített (2) mondat már testi sértést kísérő, vagy fenyegetést verbalizáló közlés is lehet. Ugyanezt a szembenállást a mondatdallam modulálásával is megvalósíthatjuk. 2.2. Akár a hagyományos felsorolások alcsoportjait, listáit tekintjük át, akár az intonáció jelentéséről írott monográfiákat, a tartalmi elemek sorában zömmel emberi attitűdöket találunk. Az alábbi két lista közül az első Kelemen (1970) ötcsoportos osztályozásának egyik listája, a második pedig Fónagy— Magdics (1967) felsorolása bizonyos hanglejtés-formákról. Lássuk az elsőt : fájdalom, öröm, lelkesültség, lehangoltság, félelem, csodálkozás, bánat, szomorúság, panasz, részvét, ijedtség, megdöbbenés, rémület, aggódás, szorongás, bosszúság, bosszankodás, ingerültség, felháborodás, méltatlankodás, türelmetlenkedés, undorodás, utálat, megvetés, megbotránkozás, nemtetszés, elítélés, elragadtatás, megkönnyebbülés, vágyakozás,kérés, ellenvetés, elutasítás, fenyegetés, erős vágy, sóvárgás, sajnálkozás, borzadással vegyes csodálkozás, kitörő öröm, nagyfokú jókedv, enyhe korholás, rosszallás stb. A másik lista érzelmek, attitűdök hanglejtésformáival kapcsolatos : harag, szorongás, izgalom, érdektelenség, közöny, pozitív alapérzés : öröm, negatív alapérzés : szomorúság, panasz, kétségbeesés, várakozás : vágy, a feszültség feloldódása : megkönnyebbülés, csalódás, váratlan esemény : csodálkozás, megdöbbenés, fenyegető veszedelem : ijedtség, rémület, iszonyat, szeretetteljes közeledés : gyengédség, vigasztalás, nyugtatás, vedelmezes, szívélyesség, szelídség, támadó jellegű közeledés : veszekedés, bosszankodás, gyűlölet, akarati tevékenység : határozottság, önfegyelem, bizonytalanság, gőg, önteltség, fölényesség, leereszkedés, önmagunk lealacsonyítása : alázat, szervilis készség, mások értékelése : tisztelet, hódolat, mások negatív értékelése : megvetés, undor, gúny, csúfondáros hang, ráhatás a partnerre : figyelmeztetés, kacérság, kérlelés, rábeszélés, sürgetés, fenyegetés, meggyőzés az értelmen át : érvelés, szemrehányás, érzelmi válaszok a támadásra : védekezés, önigazolás, felháborodás, méltatlankodás, sértődöttség, duzzogás, dac, durcásság, nyafogás, intellektuális attitűdök : elgondolkodás, töprengés, emlékezés, merengés, felfedezés. Ha végigfutunk a két listán, igen sok közös elemet találhatunk bennük. A ritkítottak saját intuíciónk szerint inkább aktusok, mint a többiek.