Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Schmidt Éva–Huszár Lajos: Egy kis-szoszvai osztják medveének [An Ostyak Bear-Song from the Little Sosva Region] 9

30 SCHMIDT ÉVA-HUSZÁR LAJOS 28. A medve zsírjának tabuneve. 29. Ti. ahogy a zsír reng a hátán. 30. A medvének a barlang ásásakor a föld alatt kevés a levegő, időről időre kijár kifújni magát. 31. Tkp. 'vastag'. 32. < vog. sőt9rj 'szerencsés, boldog'. 33. A tat szónál nem világos, hogy a tätd 'tél' vagy a täta 'itt' szóból rövidült-e. 'Itt ülök v. lakozom' fordítás is lehetséges. 34. Az ember korszakának beálltakor. %äntet — éït turdm akartat 'az osztjákok (ill. általában az ember) — az isten babái', melyekkel játszik az isten. Az ének zenei jellemzése (Huszár Lajos) Strófaszerkezet: Az ének kezdetén két A AB szerkezetű háromsoros strófa hallható. Furcsa módon, a továbbiakban a B sor többé nem fordul elő, állandóan az A sor ismét­lődik. Felvetődik a kérdés, hogy a továbbiakat kétsoros strófák sorozatának tekintsük-e, vagy különálló sorok ismétlődésének. Dallam, hangkészlet: Az A sor kikövetkeztetett invariánsa : A dallam változásai két típusba sorolhatók: 1. „mikrovariánsok", me­lyek révén a háromtagú alap-hangkészlet fokozatosan megváltozik ; 2. „mak­rovariánsok", melyek nem okoznak változást e hangkészletben, de azt gazda­gítják, ill. a dallamot kisebb mértékben módosítják. 1. A dallam hangkészlete háromtagú. Ez többnyire egy do-re-mi trichord, amely azonban sajátos átalakuláson megy keresztül. Az énekesnem énekel tisztán, legalábbis nem a tisztaság európai, temperált értelmében. így az egyes hangok közti intervallumok fokozatosan növekednek—csökken­nek. Ennek különösen a do esetében kevés akadálya van, hiszen ez a hang csak egyszer, súlytalan ütemrészen és kéthangú melizma második hang­jaként jelenik meg. A do ilyen módon létrejövő „redukált" helyzete kedvez annak, hogy hangmagassága határozatlanná váljék, és időnként a ti határáig, ill. konkrétan a ti-ig süllyedjen. A mi föléintonálása való­színűleg abból származik, hogy az énekes számára nem a nagyszekund távolság a lényeg, hanem az első hanghoz képest a második magasabb mivolta, felfelé lendülése (ez utóbbit jelzi talán az első negyedre eső emel­kedő melizma is). Az első esetben tehát ti-re-mi, a másodikban do-re-fa tritonokká módosul az eredeti(?) do-re-mi trichord. Ez a hangközválto­zás több dallamsoron keresztül fokozatosan megy végbe növekvő, ill. csökkenő irányban, füllel nem érzékelhető mikrointervallumonként. Az eddigiek az A dallamsorra vonatkoznak. A mindössze kétszer elő­forduló B dallamsorban a hangkészlet ti hanggal gazdagodik. Ez a ti

Next

/
Thumbnails
Contents