Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Siptár Péter: David Stampe: A Dissertation on Natural Phonology 240

242 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Az említett, mindkét elméletben megtalálható különbségtétel igen jelentős a fonológiai és morfofonológiai jelenségek megértése, a 'természetes' szabályok tanulmányozása és a történeti hangváltozások megmagyarázása szempontjából. Ebben a fontos vonásban tehát Stampe természetes fonológiája és Vennemann természetes generatív fonológiája megegyezik, más szempontból viszont, különösen a mögöttes (szótári) alakok számára kijelölt ábrázolási szint megválasztása tekintetében, lényegesen eltérnek egymástól. 4. Stampe három elvet ad meg, amelyek a mögöttes alakok megválasztását szabályozzák : (1) Egy alak mögöttes ábrázolása csak annyira absztrakt, amennyire valamennyi természetes fonológiai folyamatok révén levezethető felszíni formájának kiejtése ezt szükségessé teszi. (2) A fonológiai ábrázolások minden szinten teljesen jellemzettek (specifikáltak) : n e m archiszegmentálisak. Ez utóbbi elv szerint pl. az angolban egy/s/-t köve tő zárhang [—zönge] jeggyel rendelkezik, nem hagyható benne üresen a [zönge] jegy értéke. Ezen a ponton egyetértés mutatkozik Stampe és Vennemann között, viszont a természetes generatív fonológián belül nézeteltérés van Vennemann és Hooper között, vö. Joan B. Hooper, The archi-segment in natural generative phonology : Language 51 (1975): 536—560. (3) Fonetikai szegmentumok egy osztálya ki van zárva a mögöttes ábrázolásokból, ha : (a) kimerítően levezethető az adott nyelvben működő természetes folyamatok révén, és (b) van egy paradigmatikus folyamat, amely eltávolítja ezt a szegmentum-osztályt. A 'paradigmatikus folyamat' kifejezés olyan kontextustól független szabályra utal, amely a mögöttes ábrázolásokon működik, és a nyelvben előforduló fonómák előszámlálására szolgál. így ha egy L nyelvben minden obstruens-fonéma zöngétlen, és zöngés obstruensek csak intervokalikus helyzetben fordulnak elő, akkor L-ben van egy (4) alakú paradigmatikus folyamat, amely a mögöttes ábrázolásokon működik, megelőzve a felszíni alakok levezetésében szereplő (5) szintagmatikus folyamatot : (4) [— szonoráns] -*• [— zönge] (5) [— szonoráns] -*• \-\~ zönge] / V V A paradigmatikus folyamat megállapítást tesz L fonómarendszerétől és kizárja a zöngés obstruenseket a szótári ábrázolásból. így Stampe elméletében a szótárban allofonikus váltakozás nem jelenik meg. Vennemann megfogalmazása szerint a természetes generatív fonológia célja „univerzális megszorítások egy rendszerének felállítása, amely eléggé erős ahhoz, hogy a nyelvészt egy nyelv elemzésekor rákényszerítse egy olyan nyelvtan megalkotására, amely közvetlenül modellálja az illető nyelv alapjául szolgáló generatív és analitikus képességek mentális reprezentációját" (Theo Vennemann, Phonological uniqueness in natural generative grammar : Glossa 6 [1972] : 105—116, 110. 1.). E cél elérése érdekében Vennemann a nyelvtanok fonológiai alkotórészére vonatkozólag két feltételt fogalmaz meg: a 'rendezetlenségi feltételt' (No Ordering Condition) és az 'erős természetességi feltételt' (Strong Naturalness Condition). A NOC kimondja, hogy a fonológiai szabályok nem lehetnek külsődlegesen rendezettek (extrinsically ordered), hanem tetszőleges sorrendben működnek, ami azt jelenti, hogy egy szabály minden egyes alkalommal működésbe lép, amikor a szóbanforgó alak kielégíti a szabály szerkezeti leírását. ,,A külsődlegesen rendezett szabályok elleni tilalom — írja Vennemann — természetes módon végetvet a transzformációsgeneratív fonológusok kedvenc időtöltésének, ami annak a kérdésnek föltevéséből és megválaszolásából áll, hogy 'Miből származik xV. Ha x nem valamely y nyilvánvalóan szabályos (szabállyal generált) pozicionális variánsa, x nem 'származik' semmiből; a természetes generatív fonológiában tehát komolyan vesszük a Postai-féle Természetességi Feltételt" (i. m. 111). Az ilyen értelemben komolyan vett természetességi feltétel (az SNC) az alábbi két követelményt támasztja : (6) a) A morfémák nem-alternáló részeinek szótári ábrázolása azonos azok fonetikai ábrázolásával. b) A tövek szótári ábrázolása azonos a paradigma valamely tőallomorfjávai, plusz szuppletív szabályok egy (gyakran üres) halmazával.