Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Siptár Péter: David Stampe: A Dissertation on Natural Phonology 240

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 243 Azáltal, hogy a morfémák fonetikai formájukban vannak feltüntetve a szótárban (ahol a 'fonetikai' jelző a fonetikai részletességnek azt a fokát jelenti, amely megnyilatkozásról megnyilatkozásra következetesen azonos), az ábrázolási szintek különválasztásának problémája megszűnik, mivel csupán egyetlen ábrázolási szint létezik. Az SNC-ből következik az is, hogy a természetes generatív fonológiában (akárcsak Stampe modelljében) nem tesznek különbséget szótári redundanciaszabályok és fonológiai szabályok között. Lássuk egy magyar példán, hogy ez mit jelent. A magyarban a nazális-hasonulás szabálya meglehetősen általános szabály (folyamat), amely morfémán belül (mint (7)-ben) ós morfémahatáron keresztül (mint (8)-ban) egyaránt működik : (?) ember (bilabiális [m]) (8) van baj [m] szenved (labiodentális [nj]) honvéd [m] hinta (dentális [n]) széntől [n] ponty (palatális [ny]) vén tyúk [ny] ringat (veláris [n]) mindenkor [rj] A transzformációs-generatív nyelvtanban külön-külön kell megfogalmazni a (7)-beU szabályszerűséget egy szótári redundanciaszabály (morfémaszerkezeti feltétel), a (8)-béli szabályszerűséget pedig egy fonológiai szabály formájában. A természetes generatív fonológiában, ezzel szemben, a nazálisok a szótárban is hasonult formájukban jelennek meg : (9) [ember] [szemved] [hinta] [ponyty] [rirjgat] A nazális-hasonulás szabálya, rnint minden fonetikailag kondicionált (fonetikai feltételeken alapuló) szabály, kétarcú: a szótári elemeken jólformáltsági feltételként működik, a levezetések során pedig generatív módon, amikor a szerkezeti leírását valamely hangsor kielégíti. Az említett feltételek révén rendkívül konkrét fonológiai leírások jönnek létre, amelyekben minden szabály a nyelv felszíni alakjaira érvényes általánosítást fejez ki. A fonológiailag és morfo-szintaktikailag motivált szabályok közötti, fentebb említett különbség ugyancsak e feltételek automatikus következménye. 5. Visszatérve ismertetésünk tulajdonképpeni tárgyára, nézzük meg, hogyan kezelné Stampe a magyar nazális-hasonulás jelenségét. Az [n] -*• [m] (van baj) ós az [n] -*• [ny] (vén tyúk) behelyettesítés Stampe rendszerében morfofonemikus, mert a magyarban nincsen olyan általános (paradigmatikus) folyamat, amely az /m/-t ós az /ny/-t kizárná a mögöttes ábrázolásokból (másszóval : az /m/ és az /ny/ a magyarban fonémák, a fonémarendszer tagjai). Ezzel szemben az [n] -*• [m] (honvéd) és az [n] -*• [rj] (mindenkor) allofonikus folyamatok, mivel a [m] és a [rj] csak olyankor fordul elő, amikor hasonulás révén jön létre. Azok az általános folyamatok, amelyek kizárják a [m]-t és a [rj]-t a mögöttes ábrázolásokból, [n]] -»• [m]/[n], illetve [n] -*• [n]. A (7)-beli szavak szótári ábrázolása tehát Stampe szerint (10) lesz. (10) [szenved] [ember] vagy [hinta] [ponyty] [ringat] [szemved] (Összehasonlításul : a strukturalista fonológia és a hagyományos magyar nyelvtani felfogás keretében a fenti szavak szótári alakja megegyezik a helyesírásnak megfelelő ember, szenved, hinta, ponty és ringat alakokkal. A sztenderd generatív fonológiában a szóbanforgó nazálisok képzési hely szerint meghatározatlanul, az N morfofonóma — pontosabban a [+ nazális] jegy — formájában jelennek meg a szótárban : eNber, szeNved, hiNta, poNty, riNgat.) 6. A nyelvek fonológiai rendszerének magyarázata, mint láttuk, Stampe szerint két lépcsőben történik. A közvetlen magyarázatot az univerzális fonológiai folyamatok szolgáltatják, ezek viszont a maguk részéről visszavezethetők bizonyos fonetikai okokra (minimális kiejtési nehézség, maximális hallás utáni megkülönböztethetőség). Mármost : a folyamatok, miközben a nehézségeket a maguk szempontjából megfelelően feloldják, összeütközésbe kerülnek más folyamatokkal. Stampe megfogalmazása szerint „beszédképességünk korlátaiból eredő nehézségeink leküzdésére a természet nem egyetlen koherens rendszert, hanem erősen specifikus és részlegesen egymásnak ellentmondó folyamatok egy halmazát bocsátotta rendelkezésünkre. Nem kétséges, hogy ezen folyamatok egymást keresztező célszerűsége egyszerűen a beszédképesség egymásnak ellentmondó tulaj donsá-16*