Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Siptár Péter: David Stampe: A Dissertation on Natural Phonology 240

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 241 tói függő „allofonikus" folyamat következtében. Allofonikus folyamatnak nevezzük azokat a folyamatokat, amelyek a nyelv mögöttes fonológiai ábrázolásaiban nem szereplő hangokat hoznak létre. A természetes fonológiában bizonyos hangoknak egy nyelv mögöttes fonológiai ábrázolásaiban való nem-előfordulása annak tudható be, hogy a nyelv fonológiai rendszerének egy folyamata az adott hangot eltávolította onnan (átalakította valamely más hanggá). Az „allofonikus" folyamat fogalma ennélfogva olyan (tetszőleges) folyamatokra utal, amelyek a rendszer egy általánosabb folyamata által korábban eltávolított hangokat hoznak létre (részletesebben lásd alább, a 4. pontban). 3. Stampe és Vennemann egyaránt úgy vélik, szemben a generatív fonológia eredeti álláspontjával, hogy nincs különbség a fonetikailag motivált szabályok (Stampe terminológiájával: természetes folyamatok) és a szótári redundanciaszabályok között. Minden természetes folyamat mind a mögöttes szinten, mind pedig a levezetések során működésbe lép, illetve érvényesül (Stampe esetében bizonyos megszorításokkal, lásd a 4. pontot). Másfelől mindkét elmélet különbséget tesz a sztenderd generatív fonológiában 'fonológiai szabályok'-nak nevezett szabályok két fajtája között. Stampe-nól ez a megkülönböztetés a természetes fonológiai folyamatok (amelyek szerinte velünkszületettek) ós a tanult fonológiai szabályok között áll fenn. Egy példa a természetes folyamatokra az angol [th] és [t] közötti alternáció : az előbbi hangsúlyos szótag kezdetén, az utóbbi /s/ után fordul elő. Tanult szabály viszont az angolban a /k/—/s/ ós a /g/—/j/ alternáció a (neo)latin eredetű szavakban : electric [k] 'elektromos' — électricity [s] 'elektromosság'; pédagogue [g] 'pedagógus' — pedagogy [j] 'pedagógia'. (Stampe szellemes megjegyzése szerint a folyamatok olyan megszorítások, amelyeket a beszelő hoz magával a nyelv számára, míg a szabályok olyan megszorítások, amelyeket a nyelv hoz magával a beszélő számára.) E kétfelé szabálytípust többek között az alábbiak jellemzik : Először, a tanult szabályok érzéketlenek a nyelvbotlásokra, míg a folyamatoknak a nyelvbotlás előfordulása után is működniük kell. így a Scotch tape [skoè t^eyp] 'egy magnószalag-márka' kifejezésből [khoö steyp] lesz, ahol a hehezet elhelyezése a szókezdetek eltóvesztése után történik meg ; ellenben a cynical guys [sinikj gayz] 'cinikus fickók' nyelvbotlásos formája [ginik], sayz], nem pedig *[jinik| kayz] lesz, tehát a tanult szabály nem működik a szókezdő mássalhangzók összecserólése után. Másodszor, egy egynyelvű beszélő számára nehézségbe ütközik egy természetes folyamat elfojtása : angol anyanyelvűek nehezen tudják megtanulni, hogy ne hehezettel ejtsék a megfelelő helyzetű zöngétlen zárhangokat, ha idegen nyelvet tanulnak, ugyanakkor könnyűszerrel ejtenek ki olyan „szavakat", mint pl. electrickity. Harmadszor, egyes természetes folyamatok fakultatívak is lehetnek (pl. az amerikai angol „flapping" : a beszélők mondhatnak [prithiy]-t [prifiy] helyett a pretty 'csinos' szóban), a tanult szabályok viszont sosem fakultatívak: az electrickity ejtés nyelvi tréfa, nem valódi lehetőség. Végül, a tanult szabályok gyökeres változásokat hozhatnak létre, pl. /k/ helyett /s/, míg a természetes folyamatok minimális helyettesítéseket hajtanak végre. Hasonló (de nem teljesen azonos) különbségtétellel találkozunk a Vennemann-fóle természetes generatív fonológiában. Itt a fonetikailag motivált szabályok és a morfoszintaktikai motivációjú szabályok között áll fenn a kettősség. Az előbbiek megfelelnek Stampe természetes folyamatainak : olyan szabályok, amelyek kizárólag fonetikai terminusokban megadhatók, tehát csak fonológiai jegyek és fonológiai határ jelölők (szótaghatár ós szünet) szerepelnek bennük ; olyan szabályok, amelyek fakultatívak lehetnek, de kivételekkel nem rendelkezhetnek (még 'látszólagos' kivételekkel, azaz más, rájuk következő szabályok által létrehozott „kivételekkel" sem) ; továbbá fonetikai funkcióval rendelkező, univerzálisan természetes szabályok egy véges halmazához tartoznak. A másik szabálytípus (ezeket Hooper, a természetes generatív fonológia másik jeles képviselője morfofonemikus szabályoknak nevezi) Stampe tanult szabályainak felel meg. Fomális megadásukhoz mindig szükség van valamilyen nem-fonetikai információra, tehát morfológiai vagy szintaktikai kategóriacímkére, diakritikus jegyre, vagy nyelvtani határjelölőre (pl. szóhatárra). így például a Stampe példájában szereplő k -*• s típusú tanult szabály csak neolatin eredetű szavakban működik: ez diakritikus jegy alkalmazását teszi szükségessé. Az ilyen szabályok alól lehetnek kivételek: általában vannak is. Funkciójuk nem fonetikai ; gyakran grammatikai vagy szemantikai (pl. egy bizonyos morfológiai kategória jelölése). Más esetekben funkciótlan alternációkról van szó, amelyek régvolt természetes folyamatok maradványai, s amelyek emiatt különösen alkalmasak arra, hogy analógiás kiterjesztéssel új funkciót nyerjenek, vagy analógiás kiegyenlítődós révén eltűnjenek. Funkciójukból következően az effajta szabályok fonetikai szempontból nem szükségképpen természetesek. 16 Nyelvtudományi Közlemények 85/1.