Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Siptár Péter: David Stampe: A Dissertation on Natural Phonology 240

240 SZEMLE - ISMERTETÉSEK JONES, DANIEL, An Outline of English Phonetics. Ninth edition (reprint, with further altérations). W. Heffer and Sons Ltd., Cambridge 1962. KENYON, JOHN SAMUEL és THOMAS ALBERT KNOTT, 1963. A Pronouncing Dictionary of American English. G and C Merriam Company Publishers. Springfield, Mass. 1953. LAWENDOWSKI, B. és J. PANKHHUBST, British and American English : A Comparison of the Grammar and Vocabulary. PWN, Warszawa 1975. LOTZ JÁNOS, A -ráma képző az amerikai angol nyelvben. Szonettkoszorú a nvelvről. Gondolat, Budapest 1976. 317—319. MAGAY TAMÁS—LUKÁCSNE LÁNG ILONA, Anglicizmusok—Amerikanizmusok. 5000 angol szólás és kifejezés. Terra, Budapest 1966. OBSZÁGH LÁSZLÓ, Bevezetés az amerikanisztikába. Tankönyvkiadó, Budapest 1972. OBSZÁGH LÁSZLÓ, On a new morphème. Studies in English and American, Vol. 2 (1975): 371—377. OBSZÁGH LÁSZLÓ, Angol—magyar kéziszótár. Tizedik, újból átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. QUERK, PVANDOLPH et al., A Grammar of Contemporary English. Longman, London 1972. WINDSOB LEWIS, J., A Concise Pronouncing Dictionary of British and American English. Oxford University Press, London 1972. David Stampe: A Dissertation on Natural Phonology rULC, Bloomington 1979. xxv -f 84 1. Az ismertetésre kerülő mű három részből áll. A középső, legterjedelmesebb rész ^1—74) a szerző 1973-ban írt doktori disszertációját tartalmazza. Ezt megelőzi, egyfajta bevezetés gyanánt, egy 1969-es cikke (The Acquisition of Phonetic Representation, i—xxv). A kötetet záró Afterthoughts című rósz (75—84) lábjegyzetszerűén tartalmazza a szerző elméletében 1973 óta bekövetkezett változások összefoglalását. Ismertetésünkben a középső rósz, a szorosan vett disszertáció bemutatására fogunk szorítkozni, de a főbb pontokon utalni fogunk a Vennemann-féle „természetes generatív fonológia" megfelelő megállapításaira, ezzel próbáljuk a Stampe-féle elméletet a maga tudománytörténeti kontextusába ágyazni. 1. Egy nyelv fonológiai rendszere Stampe szerint univerzális fonológiai folyamatok egy velünkszületett rendszerének maradványa. A nyelvelsajátítás során a gyermek nyelvi tapasztalatainak fényében egyes folyamatokat elnyom, másokat módosít, ismét másokat fenntart : alapjában véve így alakítja ki magában az adott nyelv fonológiai rendszerét. Kiinduló („nyelv-ártatlan") állapotában a velünkszületett fonológiai rendszer a beszédre vonatkozó megszorítások teljességét fejezi ki : fonológiai folyamatok egy teljes, határtalan és rendezetlen halmazát tartalmazza. A legszélsőségesebb folyamatok rendszerint csak a nyelvelsajátítás kezdetén, egészen kis gyermekeknél figyelhetők meg : a hangsúlytalan szótagok törlése, a mássalhangzókapcsolatok ós a koartikulációk drasztikus egyszerűsítése, az obstruensek laza (zöngés) zárhangokként történő realizálása, a nyelvvel képzett mássalhangzók koronalizálása, a magánhangzók [a]-ban való egybeesése jellemzi a nyelvelsajátítás kezdeti szakaszát. A felnőtt fonológiai rendszere megtartja a velünkszületett rendszer mindazon vonásait, amelyek az adott nyelv kiejtésének elsajátítása során érintetlenek maradtak. (Hangváltozás akkor következik be egy nyelvben, ha a gyerek elmulasztja egy olyan veleszületett folyamat elnyomását, amely a sztenderd nyelvben — a felnőttek nyelvében — nem működik.) 2. A fonológiai folyamatok olyan mentális műveletek, amelyek az egyén beszódkópessége számára nehézséget jelentő hangok vagy hangszekvenciák egy osztályát egy minden tekintetben azonos, de az illető nehézséget nélkülöző osztállyal cserélik fel. A fonológiai folyamatok két fajtáját különböztethetjük meg. A kontextustól független (contextfree) folyamatok általában formális, lassú beszédben, a kontextustól függő (contextsensitive) folyamatok ellenben rendszerint informális, gyors beszédben működnek. A mögöttes ábrázolásokat meghatározó folyamatok főképpen (bár egyáltalán nem kizárólag) kontextustól függetlenek (paradigmatikusak), míg a csupán felszíni ábrázolásokat meghatározók túlnyomórészt kontextustól függők (szintagmatikusak). Az allofónok olyan hangok, amelyek nem fordulnak elő mögöttes (fonemikus) ábrázolásokban, hanem csak felszíni (fonetikai) ábrázolásokban szerepelnek egy kontextus-