Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Kontra Miklós: Falkné Dr. Bánó Klára: Amerikai angol-brit angol (Az amerikai angol sajátosságai és eltérései a brit angoltól) 236

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 237 magánhangzó között (furtive), vagy két likvida között (myrtle). így a writer 'író' és rider 'lovas' szavak Amerikában gyakorlatilag homofonok. A hangsúlyos szótag utáni [nt] hangkapcsolatból a [t] általában kiesik : a twenty 'húsz' szó Angliában általában ['twenti], Amerikában általában ['tweni] kiejtésű. Az amerikai angol (AA) eme sajátsága következtében az inter- 'között' prefixum és az inner 'belső' melléknév is homofonokká válhatnak, amint erről megyőződtünk akkor, amikor a bloomingtoni Ural-Altáji Tanszéken Belső-Ázsiáról (Inner Asia) előadást hallgató, földrajzilag igencsak tájékozatlan gólyák megkérdezték tanárukat, hogy : Where is [iner'eife]? Értvén ezen azt, hogy mi ós mi között van e furanevű vidéke a Földnek ? Ellentótben az egyéb amerikai kiejtési sajátságokkal (pl. a mindenhol kiejtett és retroflex [r]-rel, az ant szóval azonosan ejtett aunt-té\ stb.), e két említett amerikai specifikum nekem hónapokig komoly megótési nehézségeket jelentett. Ha hihetünk Daniel Jonesnak (1962. 359), a kieső t a brit angol anyanyelvűek számára is gyakran megnehezíti az AA megértését. A brit angolon (BA) nevelkedett külföldi viszonylag hamar (1-2 év alatt) amerikanizálhatja kiejtését Amerikában, ha van hozzá füle és szája. A szóhasználati briticizmusoktól való megszabadulás azonban sokkal hosszadalmasabb folyamat. Rendszeres és állandó tanulás esetén is hosszú évekig eltarthat eme „alattomos" lexikai briticizmusoknak az amerikai megfelelőkkel való kicserélése. Az amerikai angolon nevelkedett külföldinek valamivel könnyebb dolga lehet Angliában, hisz az AA hatása jóval nagyobb a BA-ra, mint a brité az amerikaira. Az angol két fő változatát összevető munkák nemcsak Amerikában és Angliában íródtak, hanem — érthető módon — olyan, nagyhagyományú angoltanítással rendelkező országokban is mint amilyen Svédország (Allwood 1964) és Lengyelország (Lawendowski és Pankhurst 1975). Magyarországon több mint fél évszázaddal ezelőtt a budapesti bölcsészkari dékán, Melich János, emelt hangon közölte a diákösztöndíjjal Amerikába készülő Országh Lászlóval, hogy valószínűleg elment az esze, ha Shakespeare Angliája helyett a gengszterek hazájába akar menni, ahol ráadásul korcs nyelven beszélnek az emberek. Ha lassan is, de lekopott a ,,korcs" jelző az „amerikai angol" elől hazánkban. Segíthetett ebben nemcsak a józan ész, hanem Magay Tamás ós Lukácsné Láng Ilona Anglicizmusok—Amerikanizmusok c. könyve (1966), Országhnak az AA-t és a BA-t összevető fejezete (1972. 117—150), meg az is, hogy Országh Angol—magyar kéziszótárának legújabb kiadása (1981) — először a magyar lexikográfia történetében —- körülbelül 4000 címszónak a brit mellett az amerikai kiejtését is feltünteti már. 2. Falknó Bánó Klára könyvét azzal a céllal írta, hogy a brit angolt tanuló magyarok számára megkönnyítse az amerikaiakkal való társalgást, s hogy röviden összefoglalja a két változat „eltérő tendenciáit" (6). A bevezetés ós a tárgy meghatározása után (5—10) négy fő fejezetre oszlik a könyv : I. Kiejtés (11—25), II. Helyesírás (27—30), III. Leíró nyelvtan (31—47) ós IV. Szókincs (49—87). Ezeket egy témakörök szerinti szójegyzék (89—101) és index (103—• 115) követi, valamint egy függelék (117—143) ós a mindössze 38 tételt tartalmazó bibliográfia (145—147). Mivel Falkné könyve nagy példányszámban jelent meg (9700), s e recenzió terjedelme korlátozott, a következőkben elsősorban kiegészítő ós helyesbítő megjegyzéseket fogok tenni, s nem a könyvnek kétségtelenül meglevő pozitívumait fogom elsorolni. 3. Könyvének a kiejtést tárgyaló részében Falknó Windsor Lewis (1972) szótára „nyomán" (12) jelöli a magánhangzókat. Az esetenkénti eltéréseket seholsem indokolja meg. Sajnálatos, hogy három esetben (a brit girl, not ós go szavak megánhangzóinak jelölésében) eltér Országh (1981)-től, vagyis a nálunk legjobban ismert átírási rendszertől. Egyenesen zavaró viszont az, ahogy Kenyon ós Knott-tal (1953: xix), Francisszel (1958. 105) ós magával a „nyomon követett" Windsor Lewis-szal is ellentótben Falkné az amerikai father és not szavak alsó nyelvállású, centrálisán képzett, ajakkerekítós nélküli magánhangzóját nem egységesen [a]-val jelöli, hanem az elsőét [a : ]-val, a másodikét [a]-val. Nem lehet egyetérteni azzal, ahogy a szerző az [r]-et tartalmazó amerikai szavakat átírja, ugyanis — ellentétben az imént említett sztenderd munkákkal, s megint mindenféle megokolás nélkül — például a bury szót nem ['bsri]-nek hanem [b^i]-nek írja át (17). Az ő átírásait olvasva vajon honnan tudná az ember, hogy a [lui] a hurry, a [y-ii] viszont a very szó kiejtése ? E két szó első magánhangzói ugyanis különböznek az amerikai kiejtésben is.