Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Kontra Miklós: Dezső László (szerk.): Contrastive Studies Hungarian–English 231

234 SZEMLE - ISMERTETÉSEK „helyes" anyanyelvi formákra épült. Nádasdy azzal, hogy a gyakoriság pedagógiai fontosságára irányítja figyelmünket, olyasmit tesz, amit a legjobb angol nyelvtanok is ritkán tesznek csak (vö. Kontra 1978), s ami jóval cikkének születése (ha nem is megjelenése) után lett csak része a külföldi kontrasztív nyelvészeti gondolkozásnak (vö. Krzeszowski^ 1981). Éppen a gyakorisági szempont az azonban, amit Nádasdy nem alkalmazott következetesen. Az irodalmi magyar leírásában (80—81) azt állítja, hogy (1) és (2) között nincs jelentósbeli különbség (1) Megjött az a kollégám, aki külföldön volt (2) Megjött a kollégám, aki külföldön volt, s azt is állítja, hogy (2) „teljesen normális" mondat. Szerinte eme előre mutató szavak csupán fakultatívan szerepelnek a kijelölő értelmű mellékmondatokban. Mindkét állítása túloz. A korábban említett 103 diákot megkérdeztem, hogy szerintük (2)-nekmia jelentése î A Î B ? Vagy mind a kettő T A) Számos kollégám közül az jött meg, aki külföldön volt. B) Megjött a kollégám. (Egy kollégám van csak.) Korábban külföldön volt. 59 diák szerint a mondat A)-t jelenti, 31 szerint B)-t, 13 diák szerint pedig a mondat kétértelmű, A)-t s B)-t egyaránt jelenti. Vagyis sokak szerint (2) valóban kijelölő értelmű ; kevesebben, de elég sokan úgy gondolják azonban, hogy nem az ; sa megkérdezetteknek alig több mint 10%-a véli csak úgy, hogy (1) és (2) szinonimok. Másképp : 103 megkérdezett magyar diák közül legalább 31 szerint (1) és (2) nem szinonimok. Nádasdy (2) mondata lehet, hogy „teljesen normális" mondat, de nem túl gyakori. 102 diákkal töltettem ki az alábbi kérdőívet : Jelölje meg X-szel, hogy egy-egy párban melyik a gyakoribb (gyakrabban használt vagy gyakrabban hallható) mondat. Példa : X Ahol rosszul dolgoznak, rosszul is keresnek. Hol rosszul dolgoznak, rosszul is keresnek. Ha egy pár mindkét tagja egyformán gyakori, írjon X-et mindkét mondat elé. Példa : X Felkapta, a gyereket a földről. X Fölkapta a gyereket a földről. 1. Beszélj azzal az emberrel, akivel akarsz! Beszélj az emberrel, akivel akarsz! 2. Sándor bácsinak húrom fia van. Tegnap késve érkezett a temetésre a fia, aki eltörte a lábát. Sándor bácsinak három fia van. Tegnap késve érkezett a temetésre az a fia, aki eltörte a lábát. 3. Vedd meg azt a könyvet, amelyik tetszik! Vedd meg a könyvet, amelyik tetszik! 4. Ismeri a férfit, akit említettél. Ismeri azt a férfit, akit említettél. 5. Láttad azt az embert, aki utánad jött ? Láttad az embert, aki utánad jött ? 6. A Fácán sem az igazi kocsma már, mint pár évvel ezelőtt. A Fácán sem az az igazi kocsma már, mint pár évvel ezelőtt. 455 esetben (74,34%) a diákok a teljesebb formát tartották gyakoribbnak, 38 esetben (6,20%) a rövidebb formát, és 119 esetben (19,44%) a két változatot egyformán gyakorinak tartották. Tehát e vizsgálat szerint az előre mutató az-os mondatokról a beszélők úgy vélik, hogy sokkal gyakoribbak. Megjegyzendő, hogy a szintaktikai körülmények is befolyásolják a gyakoriságot : más az „elhagyhatósági indexe" az előre mutató azí-nak és más a nem tárgyra mutató szónak (az, azzal stb.). A 3., 4. és 5. mondat esetében 96 „egyformán gyakori" értéket kaptunk (31%), az 1., 2. és 6. mondat esetében azonban csak 23-at (7,5%). Miért fontos mindez ? Ha feltesszük, hogy a kijelölő értelmű mellékmondatot tipikusan az vezeti be a magyarban (s az ismertetett eredmények erre adnak némi alapot), akkor megjósolható, hogy az angolul tanuló magyarok (3) és (4) közül