Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Kontra Miklós: Dezső László (szerk.): Contrastive Studies Hungarian–English 231

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 233 Eredmények: A (40a)-val azonos (3) mondatot 39-en nem változtatták meg, 49-en János azt mondta, hogy szeretné, ha moziba mennénk-re írták át és 15-en szempontunkból irrelevánsán változtatták meg. A (40b)-nek megfelelő (9) mondatot négyen nem változtatták meg, 89-en Péter azt dünnyögte, hogy szeretné, ha színházba mennénk-re írták át, 10-en pedig irreleváns változtatást eszközöltek. A (40c)-nek megfelelő (6)-ot öten nem változtatták meg, 80-an Marcsi azt mondta, hogy szeretné, ha meccsre mennénk-re változtatták, 15-en pedig irreleváns változtatást eszközöltek. Az eredményekből három dolog következik. Először: (40a)-t sokkal többen tartják jónak (sokkal többen nem változtatják meg) mint (40b)-t ós (40c)-t. Másodszor: (40b)-t 89-en visszaalakították (40a)-ra, vagyis sokan az első fókusz-emelést nem szívesen hajtják végre. Harmadszor : (40e)-t 80-an visszaalakították [(40a)-ra, vagyis a kétszeres fókuszemelést a vizsgált diákoknak közel 80%-a nem tartotta elfogadhatónak. Megjegyzendő, hogy hárman a kétszeresen fókuszemelt mondatot egyszeresen fókuszemeltre változtatták (Marcsir

azt mondta, hogy meccsre szeretné, ha mennénk). É. Kiss Katalin a magyar topie-fókusz-prorninens jellegének és az angol alanyprominens jellegének fókuszba állításával gazdagította az elméleti kontrasztív nyelvészetet. Tanulmánya alapul szolgálhat angolul tanuló magyarok és magyarul tanuló angolajkúak számára készítendő szórendi gyakorlatok írásához is. A harmadik tanulmány Korponay Béláé (A double-faced case category, 61—73). A magyarban a causalis-finalis -ért mind okot, mind célt kifejezhet, hasonlóan az angol for prepozícióhoz. Az összevetés nyelvi alapjául két modern regény, a szovjet B. N. Aksenenko prepozíciókról szóló könyve és egy szótár szolgált. Korponay elemzésében az angol oki viszonyt gyakran PATIENT + STATIVE V/A + CAUSE szerkezet fejezi ki, ahol a magyar causalis-finalisszal jelölt főnévnek vagy főnévi csoportnak megfelelő angol CAUSE-t a for prepozíció vezeti be. E konstrukcióknak két típusa van. Az egyikben az ige személyes szimpátiát vagy ellenszenvet fejez ki (— personal likes or dislikes), pl. : He was admired for his simplicity : Egyszerűségéért csodálták. A másikban az ige 'valakinek okozott anyagi vagy morális kárért járó kompenzációt' fejez ki, pl. : He was punished for stealing : Megbüntették lopásért. Befejezésül Korponay leszögezi, hogy elemzésének eredményei ,,majdnem triviálisak" (73). Egyetérthetünk vele abban, hogy ez egyáltalán nem baj, hisz a nyelvtanuló dolgát a trivialitások (pl. A könyv ért jöttem : I came for the book) megtanításával könynyebbé tehetjük, míg az eltérések állandó sulykolásával (pl. : Kint ültem a nap o n : I sat out i n the sun) a tanulóknak inkább kedvét szegjük. Nádasdy Ádám a vonatkozó névmásom hasonlóságait ós különbségeit veszi számba azzal a kimondott céllal, hogy megkönnyítse a magyarok számára az angol vonatkozó névmások használatának elsajátítását (Relatíve pronouns in English and Hungárián, 75—87). A két nyelv vonatkozó mellékmondatai nagyjából hasonló szerkezetűek, ennek ellenére a magyarok angol beszéde telistele van nyelvtanilag vagy stilisztikailag hibásan használt vonatkozó névmásokkal. Nádasdy szerint ennek az az oka, hogy a nyelvtanok ós nyelvkönyvek az élő nyelvhasználatot eltorzító rendszert tárnak a tanulók elé. A tankönyvek szerint például a személyes vonatkozó névmás, ha tárgyra utal, whom, who, that vagy 0, ebben a csökkenő gyakorisági avagy fontossági sorrendben. A beszólt angol nyelvben azonban ennek épp a fordítottja igaz : a 0 a leggyakoribb, aztán a that következik, majd a who, s végül a whom. Nádasdy előrejelzése szerint a magyarok ezért gyakran whom-ot használnak ott, ahol az angolok who-t, that-et, de leginkább semmit sem mondanak. A mindenáron whom-ot használó ember csak küldöldi voltát árulja el (stilisztikailag hibázik), de aki what-ot használ that helyett, az nyelvtani hibát ejt. Ezt a tipikus magyar hibát a szerző azzal a tankönyvírói hipokrízissel (85) magyarázza, amely a magyar Ez az a könyv, ami akkora botrányt kavart-típusú mondatokról nem vesz tudomást. Könyveink az amely = which, that, 0 megfelelést sugallják, de tanulóink viszonylag ritkán akarnak amely-t használni, annál gyakrabban a Nádasdy által kollokviális köznyelvinek nevezett ami-t. (Nádasdy eme állítását bizonyítja az is, hogy a fent említett 103 diák közül az Ez az a könyv, ami akkora botrányt kavart mondatot 84-en nem változtatták meg, tehát jónak tartották, s csupán 10-en változtatták az ami-t amelyik-re, s 9-en amely-re.) A célnyelvi hiba forrása ebben az esetben tehát az, hogy a tananyag nem a valóságos, hanem a