Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Kontra Miklós: Dezső László (szerk.): Contrastive Studies Hungarian–English 231

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 231 Hangtani téren Kontra azt vallja, hogy ,,az elfogadhatóságra kell a legfőbb figyelmet fordítani, és nem az ún. nemzeti hagyományokra" (39) — azaz közelíteni szeretné a kölcsönszavak kiejtését az eredeti formához : ,,. . . kívánatos lenne a természetes hanghelyettesítésekre alapítani" (41). Az elv ízlés dolga, de a megvalósítást körültekintően kell végezni, nehogy egy működő hagyományt káoszba döntsünk. Természetes hanghelyettesítést, „viszonylag objektív kísérleti eredményeket" (40) csak naiv beszélő (gyermek stb.) fog produkálni — a jövevényszavakat viszont éppen nem ők importálják, ráadásul a behozatal többnyire vizuálisan történik. A Bakos-szótárnak ezért nem rónám fel a berksíri, bézik, bradzersz, bibop átírást (40), mert valóban ez a művelt magyar norma. (Vannak Bakosnál igazi hibák is, melyeket Kontra joggal ró fel.) A könyv legérdekesebb, legmeggyőzőbb része az utolsó fejezet, a szókészlettel foglalkozó. Csak sajnálni lehet, hogy gyűjtőmunkájának eredményét, magát a korpuszt : a magyar orvosi nyelv angol eredetű elemeit Kontra nem közli. Hatalmas munkát végzett pedig, mely hosszú időre kincsesbányája lehetne a nyelvi kontaktusok kutatóinak, olyan megbízható és ellenőrizhető anyag, amilyennel alig rendelkezünk. Csak annyit tudunk meg, hogy számuk legalább ezerre tehető. Nem lehetne módját találni a korpusz közzétételének ? NADASDY ÁDÁM Dezső László (szerk.): Contrastive Studies Hungárián—English Studia Comparationis Linguae Hungaricae. Akadémiai Kiadó, Budapest 1982. 1211. Elvárható-e, hogy egy 1982-ben megjelent magyar tanulmánykötet szerzői idézzenek 1980-as (pl. Fisiak 1980), 1979-es (pl. Krzeszowski 1979) vagy 1977-es (pl. Eckman 1977) szakirodalmat ? A recenzens a választ nem meri megkockáztatni. Annak, hogy az ismertetendő kötet szerzői közül senki sem idczi az említett munkákat, aligha az az oka, hogy lényegtelenek a kontrasztív nyelvészet szempontjából. Sokkal inkább az, hogy e kötet szerzői körülbelül 1975-ben készíthették tanulmányaikat. így nem tehetnek róla, hogy most megjelent írásaikat kissé belepte a por. Az első tanulmányban Csapó József az angol denominális melléknevek egy csoportját veti össze magyar megfelelőikkel (English denominal adjectives and their Hungárián équivalents, 21—38). A szóképzés vizsgálata a magyar kontrasztív nyelvészetnek kevéssé művelt területe, így Csapó itt töretlen utakon jár, immár egy évtizede. A szerző azt vizsgálja, hogy 1. milyen angol főnevekből képezhetők milyen melléknevek, 2. milyen magyar főnevekből képezhetők milyen melléknevek, és 3. mik a két nyelv denominális melléknévképző szabályainak azonosságai és különbségei. A vizsgálatot a Webster's Third-ből vett, konkrét, megszámlálhatatlan főnevekből képzett mellékneveken végezte el, a szótár definíciói alapján. A denominális melléknevek szótári definíciói általában rövidített mondatok (propozíciók) formájában vannak megadva, mégpedig úgy, hogy a definíció igei kiegészítője azonos a melléknév tövét alkotó főnévvel : fearful 'causing fear', illetve félemes 'félelmet keltő'. A vizsgált mellékneveket Csapó hét csoportra osztja a definícióban szereplő igék alapján : 1. HAVE : jeges (víz) : icy (water) ; 2. COMPOSED OF : ^(kocka) : we(cube) ; 3. CHARACTERIZED BY : eloudy: felhős; 4. RESEMBLING : ezüstös (haj) : silvery (hair) ; 5. AFFECTED BY : rozsdás (fűnyíró) : rusty (lawn-mower) ; 6. PRODUCING : fagyos (éjszaka) : frosíy (night) ; és 7. DERIVED FROM : szén(sav) : carbonic (acid). Az igék, attól függően, hogy milyen főneveket választhatnak ki denominális melléknevek képzésére, vagy specifikusak vagy n e m-s pecifikusak. Az előbbiek valamilyen specifikus szemantikai jeggyel rendelkező főneveket választanak ki, mondjuk olyan anyag nevét, mely mind folyékony, mind színes (pl. blood). Ilyen esetekben nincsenek megkötések a denominális melléknóvkópzésben : mud covers the ground : muddy gorund ; sár borítja a talajt : sáros talaj. A nem-specifikus igék esetében nincs ilyen megkötés, az abound in csak azt jelenti, hogy valamiből sok van valahol, azaz valami bővelkedik valamiben, ami lehet megszámlálható is, megszámlálhatatlan is stb. A nemspecifikus ige tehát bármilyen főnévvel alkothat propozíciót, de nem minden propozícióból vezethető le angol denominális melléknév, pl. : this area abounds in gardens : *gardeny area. A magyarban nincs ilyen megkötés : ez a vidék bővelkedik kertekben : kertes vidék. Csapó dolgozatának elsősorban az elméleti kontrasztív nyelvészet szempontjából van jelentősége. A gyakorló angoltanár azonban amennyire örül a specifikus/nem-specifikus igék szembeállításának, annyira hiányolja az elméleti distinkció alkalmazását, vagyis a nem képezhető mellékneveknek egy bő (ha nem is kimerítő) listáját.