Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fodor István: Afrika nyelvei és a mai afrikanisztika egy új kézikönyv tükrében 159

166 SZEMLE - ISMERTETÉSEK dolgozott ezzel a fogalommal, noha ő Lepsiusszal ellentétben a bantut nevezte keveréknyelvnek a szudániakkal szemben, de a kifejezés (néprajzkutatók és laikusok is éltek vele) negatív kicsengést kapott. E kötet egyik szerzője, az irodalmár Karl-Heinz Jansen ezért tiltakozik az ellen, hogy a szuahéli keveréknyelv volna (588). Pedig a szuahéli valóban az. Tágabb értelemben minden nyelv keveréknyelv, hiszen idegen hatás alól egy nyelv sem mentes, ezért e szó korunkban nem is nyelvtudományi kifejezés. Persze olyan értelemben nincs keveréknyelv, hogy két genetikusan különböző nyelv kölcsönhatásából egy harmadik genetikus típus keletkezett. Leginkább a pidzsin és kreol nyelvek mondhatók keveréknyelveknek a valóban nagy külső hatás eredményeképpen ; a szuahéli voltaképpen szintén pidzsinizálással keletkezett, ahogyan az angol is, de genetikus szempontból az angol germán, nem pedig román vagy germánoromán, a szuahéli bantu, nem pedig arab vagy sémi-bantu, a pidgin English angol, nem pedig kínai, sem germáno-kínai. A genetikus hovatartozás ismérve nem a tipológiai sajátságok többsége vagy a szókincs eredete, hanem a hangtörvények töretlen folytatása, vagyis az a tény, hogy a megváltozott alakok szabályos (de változó szabályok, változó hangtörvények szerinti) folytatásai a korábbiaknak. A keveréknyelv fogalma lehetne tipológiai, lehetne szociolingvisztikai jellegű, de semmiképpen sem genetikus fogalom. Érdekes, hogy a hangtörvények vízválasztó szerepét nem ismerő vagy nem sokra tartó mai német afrikanisták szeretnék átmenteni a Mischsprache fogalmát (nem ezzel a szóhasználattal) az alapnyelvek értelmezésére, s egyes cikkekben, ha rejtettebb fogalmazásban is, kifejezésre jut az a gondolat, hogy származási szempontból nincsenek egységes alapnyelvek, s végeredményben a genetikus egység fogalma nem létezik. A félreértés abból ered, hogy az alapnyelv egységességének tagadásával (ez persze helyes felfogás) egyben a genetikai egység létezését is megtagadják. Vö. Mohiig (469) és határozottabban másutt (1979). Ez a fikció különben nemrég újra döngetni próbálja az összehasonlító módszer kapuit. Vö. B. Gray cikkét (1982). Eddig a diakronikus vizsgálatokban észlelt hiányosságokat részleteztem. A mondottakon kívül a szinkronikus, leíró nyelvészeti kutatásokban mutatkozó fogyatékosságokat szintén meg kell beszélnünk annál is inkább, mert ezek egyben visszahatnak az összehasonlító és nyelvtörténeti kutatások színvonalára. Az eddigi nyelvleírások minősége roppant különböző, de általában véve nem kielégítő. A néhány legjobban ismert nyelvről (szuahéli, hausza, amhara, eve, joruba, kongó, ganda, csvana, zulu, szoto stb.) kitűnő szótárak, nyelvtanok állanak rendelkezésünkre, több tucat nyelvről készültek korszerű monográfiák, szótárak vagy nyelvtanok vagy pedig terjedelmesebb szójegyzékek a múlt századból (fonetikailag kifogásolható lejegyzéssel), ámde a többi nyelvről, az eddigiek tízszereséről legföljebb nyelvtani vázlat, párszavas szógyűjtemény vagy még annyi sem akad. Ennek ellenére a különféle osztályozásokban és alosztályozásokban, Greenbergtől kezdve az itt ismertetett művet beleértve, a szinkronikus szempontból mondhatni ismeretlen nyelvek is pontos besorolásban vannak feltüntetve. W. H. Weimers mande osztályozásáról (1958) hasonlóképpen vélekedik Maurice Houis a Les langues dans le monde ancien et moderne I. kötetében (1981 : 68) : „Nous sommes plein d'admiration pour une telle précision surtout quand l'on sait que certaines de ces langues ne sont connues que par quelques dizaines de mots, souvent notés empiriquement, et que leurs grammaires sont inconnues. C'est une gageure du comparatisme négro-africain en général de nous permettre de connaître des langues par la