Nyelvtudományi Közlemények 85. kötet (1983)

Tanulmányok - Fodor István: Afrika nyelvei és a mai afrikanisztika egy új kézikönyv tükrében 159

164 SZEMLE - ISMERTETÉSEK óvatos, következtetéseit határozottabban fogalmazza meg. Az afrikai rekonstrukciók jó részére jellemző, hogy a szabályszerűségeket csak egy vagy néhány példával támasztja alá, ennek következtében az ellenőrzés bajos. A Hall házaspár (1975: 6—8) pl. a nílusi nyelvek sing.- plur. szuffixumait csak a 'cow' (tehén) ~ 'cattle' (marha) megfelelői alapján próbálja korábbi alakjaikra visszavezetni. De különösen a történész Ch. Ehret, Los Angeles-i egyetemi tanár gyárt így hipotéziseket (1971, 1972, 1980; ez utóbbiról 1. Hetzron és P. Tálos bírálatát: 1982). A rekonstrukciók, a lexikostatisztikai számítások túltengése folytán hangtörvények felállítására ritkán törekszenek. Az itt ismertetett kézikönyvben e műszót (Lautgesetz) egyáltalán nem használják, inkább csak „szabályszerű változásokról" (regelmäßiger Sprachwandel) beszélnek. Egészítsük ki még a képet a szófejtés és jövevényszókutatás helyzetével. Fantáziában itt sincs hiány, különösen M. D. W. Jeffreys cikkei dúskálnak benne. A jövevényszavak kutatása a néhány tüzetesebben ismert irodalmi nyelvet (szuahéli) nem számítva nagyjából azt a színvonalat tartja, mint Miklosich 1871. évi tanulmánya a magyar nyelv szláv elemeiről. A kedvezőtlen helyzet kialakulásáért nem utolsósorban Greenberg elmélete és osztályozási rendszere felelős. Az amerikai tudós három feldolgozásban (1949 — 1954,1955 és 1963) publikálta nézeteit. Az afrikai nyelvek genetikus osztályozását részben korábbi elméletek, részben saját vizsgálatai alapján végezte el. Ebben a bizonyítás a „tömeges összehasonlításra" (mass comparison) épült, azaz hangtörvények kimunkálása helyett a hasonló vagy hasonlónak minősített alakok tömkelegére. Greenberg elméletéről és osztályozási rendszeréről lásd korábbi cikkem e folyóirat hasábjain (Fodor 1965 és angolul 1966, bővített kiadásban 1981). A lexikostatisztika és a „tömeges összehasonlítás" megtette a magáét, a szorgos gyűjtő- és értékelő munka helyett a hipotézisek tömeggyártására tértek rá. Greenberg genetikus osztályozása klasszikus példakép, amelyből kiindulnak vagy hozzá visszatérnek. Többen látják azért, hogy ez az osztályozás nem tartható fenn változatlanul, s vannak kísérletek módosítására egy-egy nyelvcsoporton belül. Erről szó lesz az egyes fejezetek megtárgyalásakor, különösen P. De Wolf cikkében, de a zavarodottságot visszatükrözik Schadebergnek a Nílus-Szahara közi „nyelvcsaládot" taglaló beszámolójának ellentmondó állításai (319 — 320) : „Wirklich überzeugende Resultate, wodurch intergruppale Zusammenhänge nach Art und Umfang deutlich würden, stehen . . . aus. Dies kann man nur teilweise dem oft und mit Recht beklagten Mangel an Dokumentation zuschreiben. Viel näher liegt der Schluß, daß das etwa vorhandene gemeinsame sprachliche Erbe einer so fernen Vergangenheit angehört, daß es heute kaum noch aufzuspüren ist. Bei dieser unbefriedigenden Lage der Dinge stehen verschiedene Wege offen : Rückzug auf nicht-genetische Modelle der Sprachbeziehungen [valóban, ezt is kell csinálni, de nem helyette, hanem mellette], die Flucht nach vorn in die Lexikostatistik und vor ihr abgeleiteten Techniken [hát ebben nem hihetünk, de attól függetlenül aligha nevezhető előreszaladásnak, „Flucht nach vorn"], und schließlich Konzentration auf intragruppale Sprachvergleichung [ez igaz]", s meglepetésünkre valamivel lejjebb : „Heute ist Greenbergs Hypothese von einer genetischen Einheit aller nilosaharanischen Sprachen zugleich Stimulus für die vergleichende (und beschreibende) Sprachforschung [én tagadom, hogy ez valóban helyes tevékenységre ösztönözne] und eine beruhigende Orientierung im Chaos der afrikanischen Sprachbeziehungen."