Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3
8 BAKOS FEKENC tipológia szempontjából viszont annyi denotátum létezésével kell számolnunk, ahány csak a vizsgálatba bevont bármelyik nyelvben működik: ha a világ bármifajta nyelvi tagolása akárcsak egyetlen nyelvben is megtörtént, akkor a megfelelő denotátum valamely formában való létezését sem lehet kizárni. Bármi legyen is a véleményünk az elmélet egészéről, úgy tűnik, hogy a „noematikus" értékről és az ,,üres hely"-ről (,,Leerstelle") szóló elméleti fejtegetéseket a kontrasztív szemantikai tipológia — legalábbis az ilyenfajta vizsgálat szempontjából — alátámasztják (Heger 1965). 2.6. Vannak még további problémák is. A tanulmány jellegéből következik, hogy a tárgyalt ekvivalensek nem alkotnak teljes és ellentmondásmentes osztályokat. A francia maître két lexikai egységben jelenik meg (branche maîtresse 'főág', maître-autel 'főoltár'), de a maître azonos szemantikai funkcióban más lexikai egységekben is előfordul, pl. maître-assistant 'egyetemi adjunktus', maître poutre 'mestergerenda'. Mivel a magyarban az elsőnek egy idegen monéma ('adjunktus'), a másiknak egy másfajta összetétel felel meg, a főelőtagú összetett főnevek korpuszának vizsgálatakor számontartásuk eleve elesik. A maître-roi mondottak szinte bármelyik nyelv bármelyik ekvivalensére érvényesek. A svédben a maga 25 realizációjával az över a második helyet foglalja el, de jócskán találhatók még további, az azonos szemantikai funkcióban való felhasználását igazoló összetételek, sőt olyan is akad, amelyet már nem fordíthatunk le /ő-vel: över-lärare 'iskolaigazgató', ugyanígy a németben is 'Schuldirektor'. A német Groß- előtagú összetételek közül sem került be valamennyi a korpuszba, pedig a Großinquisitor a magyarban is főinkvizítor. Másoknak a magyarban a szó szerinti 'nagy' felel meg, sőt a mezőgazdasági nagybirtokon szolgáló Großknecht a magyarban öregbéres lesz, ez pedig érdekes párhuzam az angol senior-r&l és a szláv cmapuiuüjstarszy-vaX. Űgy gondolom, hogy a megnevezés tendenciái és rendszere akkor tűnnek ki a legvilágosabban, ha egy pontosan körülírt korpuszra alapítjuk az elemzést. Éppen ezért választottam kiindulásul egy értelmező szótár anyagát, anfely egy lexémának (morfolexémának) egy adott nyelv szókészleti rendszerében elfoglalt helyéről kiegyensúlyozott képet ad. A feldolgozott anyag szigorúan szinkron, azaz kimaradtak az elemzésből azok a lexikai egjrségek, amelyeket egy újabb az eleven nyelvhasználatból már kiszorított. Az ugyanazon denotátum megnevezéseinek történetét nyomon követő vizsgálat egyáltalán nem lenne érdektelen a szemantikai tipológia számára sem, hiszen a megnevezés történetéhez is hozzájárulhatna, de élő és nem élő lexikai egységek közös elemzése a megnevezés élő típusainak strukturális arculatát nem adekvát módon adná vissza. A feldolgozott anyag szinkron volta természetesen nem zárja ki, hogy az elemzések során egyes esetekben történeti szempontokat is érvényesítsünk, hiszen a jelen mindig a megelőző fejlocLés eredménye. A sorok különféle típusainak (korrelativ azonosság, genuin konvergencia, kölcsönzés stb. — 1. alább) osztályozása és elkülönítése pedig a történeti fejlődés ismerete nélkül egyszerűen lehetetlen. 3. A szemantikai csoportok és az ekvivalensek Az ÉKSz. alapján gyűjtött anyag nyolc szemantikai csoportba volt tagolható, elemeiknek a száma erősen eltérő. A nyolc csoport közül három személyekre vonatkozik: SZ1 : a társadalom hierarchikus szerkezetében kiemelt helyet betöltő méltóságviselők (16 denotátum), SZ2 : magasabb beosz-
