Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3
MEGNEVEZÉS ÉS KONTRASZTIVITÁS 5 kutatásokban elvben nem lehet elegendő mennyiségű nyelvet figyelembe venni, másrészt viszont egy bizonyos határon túl a kutató már nemigen tudja anyagát teljes biztonsággal áttekinteni, továbbá kockázatos beható jelentéstani elemzést végezni teljesen ismeretlen nyelveken. A jelen tanulmány szerzője romanista lévén, aki tud németül és angolul, továbbá ismer egy szláv nyelvet, az oroszt is, úgy döntött hogy négy újlatin (francia, spanyol, olasz, román), három germán (német, svéd, angol) és három szláv (orosz, szerb-horvát, lengyel), tehát tíz nyelv alapján próbál összevető jelentéstani elemzéseket végezni. 2.3. Kontrasztív-tipológiai vizsgálataim anyaga, a zárt korpusz a Magyar Értelmező Kéziszótárból származik: azokat a főnévi összetételeket tartalmazza, amelyeknek az előtagja fő-. A magyar csak kiindulásul szolgál, mintegy kiindulás olyan nyelvek szemantikai elemzéséhez, amelyek mint indoeurópaiak összetartoznak, de semmi közük a magyarhoz. Értelmező és nagy kétnyelvű szótárak1 (csak végső esetben maradtam meg azoknál, ahol az egyik nyelv a magyar), továbbá anyanyelvi informátorok2 segítségével mintegy 120 főnévnek próbáltam megtalálni a megfelelőit. Bár igyekeztem minél több anyanyelvi értelmező szótárt felhasználni és több anyanyelvi beszélőt megkérdezni, mégis elkerülhetetlen, hogy téves egyeztetések is becsúsztak a tanulmányba. Ezekért a felelősséget természetesen magam viselem. 2.4. A magyar fő-nék meglepően nagyszámú megfelelője található a megvizsgált nyelvekben. A megnevezési struktúrán belül két megoldási rendszer mutatható ki. A jelentéstanilag fontosábbik — és ez a jelen dolgozat tárgya — atipikus megfelelések rendszere. Ennek 25 tagja van és közöttük meglehetősen nagyok a különbségek, pl. a lord csak az angolban van meg és mindössze 5 denotátumot nevez meg, vele szemben a ,,fej" megvan mind a tíz nyelvben, ahol 99 denotátum kifejezésére 447 realizációban fordul elő. Az ekvivalenseknek a nyelvcsaládonkénti eloszlása sem azonos: az újlatinban 14 van, a germánban már 21, a szlávban 20. Vannak olyanok, amelyek csak egy nyelvcsaládban élnek, pl. ,,vastag" (fr. gros, ol. grosso), „magasabb" (ném./sv. höhere jhögre), nad- (szb.-hv., le.). Találunk végül olyanokat is, amelyek csak egy nyelvből mutathatók ki, pl. ang. lord, main; le. naczelny; or. 0CH06H0Ü. Itt előre kell bocsátanom, hogy az azonos onomasziológiai funkciót betöltő, de hangtestükben eltérő lexémákat ugyanazon ekvivalens eltérő megjelenési formáinak tekintem. így a ,,fej" az újlatinban mint fr. chef OsP- Je f e > rom. sef), ol. capo, a germán nyelvekben mint Haupt-jhuvud-, a szlávban mint ZAaenuü\glavni\glówny jelenik meg és figyelemre méltó, hogy a jelentésfejlődés egybevág a magyarral. Ugyanígy egy egységként jönnek számításba: „legfelső" (újlatin suprême stb. — a spanyolban sumo is ~ germán oberste)överste ~ szláv eepxoetíbiüjvrhovni) ; „nagy" (fr. grand, sp./ol. grande ~rom. mare; ném. gross ~sv. stör ~ ang. big és great; or. ÖOAWioií és Kpynnuü ~ szb.-hv ./le. veliH/wielkiJ. Itt említhetők az „első" különféle lexikai megoldásai is: ol. primo, primario, rom. prim; ném. erste ~ sv. förste; szb.-hv./le. prvijpierwszy. Valamennyinél és még másoknál is (pl. „felső": germán ober, újlatin supérieur, szláv euctuuü) a nominációs folyamat során a lexematizáció az egyes nyelvekben/nyelvcsaládokban nem mindig alapul azonos attribútumokon, azaz az etimologikus motiváció eltérhet,
