Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 431

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 431 dialektusra emlékeztet. Itt két lapon 17 négysorossal van képviselve. Az Urál hegységben, cseremisz és tatár környezetben, két faluban beszélik a NaszibuUin által krasznoufimszki nak nevezett nyelvjárást. Ezt a szerző korábban részletesen ismertette (vö. SZÍJ : NyK 81 : 414 — 415). Itt két lapon két rövid, a mindennapi életből vett elbeszélés mutatja be ezt a dialektust. A Kámán túli nyelvjárásokra az erős tatár (és baskír) hatás jellemző. NaszibuUin szerint a tatisli, illetve a Buj és Tanip menti dialektusokban kétezer tatár ( — baskír) jövevényszó van, a taskicsiben még ennél is több. Konkrét bizonyítékok nélkül nehéz az ilyen becsléseket reálisan értékelni. Természetesen lehetséges, hogy egy eltatárosodóban levő votják ennyi tatár szót ismer ós használ, kérdéses azonban, hogy az ilyen kevert nyelv mennyiben tekinthető még votjáknak. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az ismertetett kötet publikálásával votják kollégáink nagy lépést tettek előre anyanyelvük dialektusainak kutatásában. Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell, hiszen a nyelvjárások jobb megismerése, egzakt rendszerük leírása önmagában is fontos feladat, de a nyelvemlékek hiánya miatt a votják nyelvtörténetnek s rajta keresztül az egész finnugor összehasonlító nyelvtudománynak is fontos forrásai a votják nyelvjárások. Reméljük, a további szövegközlések és nyelvjárási tanulmányok nem váratnak sokáig magukra ! Csúcs SÁNDOR B. K. KejibMaKoe: 06pa3u>i yflMypTCKOö penn. CeBepHoe Hapemie H cpe#HHHbie roeopbi H3AaTejibCTBo yAMypTHH, H>KeBCK 1981.2991. Az „0öpa3Ubi. . . pemi" című, lassan sorozattá kerekedő finnugor kiadványokhoz hasonlóan, a lapp (G. M. KERT 1961), a különféle karjalai nyelvjárási (G. N. MAKAROV 1963, G. N. MAKAROV-V. D. RAGOJEV 1969, V. D. RAGOJEV 1980), vepsze (M. ZAJ-CEVA —M. MUIXONEN 1969), komi —zűrjén (1971) nyelvmutatvány után végre megjelent Izsevszkben az első udmurt ,,06pa3Ut,i" kötet. Miként az alcím mutatja, anyaga nem terjed ki az egész udmurt nyelvterületre, „csak" az északi nyelv járásterületet (Hapemie) és az ún. középső nyelvjárásokat (roBOpbi) érinti. A kötet a következő részekből áll: részletes tartalomjegyzék (5—12), Bevezetés (13 — 27), Irodalomjegyzék (28 — 31), Az északi nyelv járásterület anyaga (32 — 171), A középső nyelvjárások anyaga (172 — 286), Jegyzetek (287 — 298), Műfajok szerinti mutató (299). A gyűjtést illetően a kötet kollektív munka eredménye : V. K. KELMAKOV és az általa irányított másod-, harmadéves izsevszki udmurt szakos egyetemi hallgatók a nyelvjárásgyűjtő terepgyakorlatokon jegyezték föl a nagy terjedelmű, témáját illetően rendkívül sokrétű anyagot. A válogatás során a szerző előnyben részesítette a „klasszikus" népköltészeti műfajokat. Ennek terjedelmes indoklása sejteti, hogy nem mindenki számára magától értetődő, hogy az ilyen jellegű nyelvészeti kiadványokban a közelmúlt eseményeire, a mai életre vonatkozó szövegek háttérbe szoktak szorulni. A kiválasztott műfajok közül a többnyire tragikus végű, orosz szakkifejezéssel 6MJIHMKH ós 6biBaJiiiiHHbi nevű, ma már némi iróniával előadott, a hiedelemvilágban játszódó babonásfantasztikus történetek hatnak az újdonság erejével. A szerző az anyagot területi (földrajzi) és adminisztratív egységek szerint, ezen belül műfaji-tematikus (próza, dal, közmondások, találós kérdések stb.) elrendezésben, fonetikus átírásban és viszonylag szöveghű, majdnem nyers orosz fordításban közli. Az adminisztratív egységek (falvak, járások) szerinti anyagrendezést az indokolja, hogy az udmurt nyelvjáráskutatók — helyesen — úgy vélik, a nyelvjárások aprólékos rendszerezésének még nem jött el az ideje. Éppen az ilyen kötetek segítségével lehet a kutatást és a nyelvjárások szerinti anyagrendezést előmozdítani, ebben a fontos és az udmurt nyelvtudományban égetően sürgős kérdésben egyre tisztábban látni. A műfajok szerinti eligazodást a 299. oldalon közreadott mutató nagymértékben megkönnyíti. Á 200 számozott egységben közölt „alkotások" terjedelme változó: egy-egy szám alatt hol 8—10 közmondás, hol pár soros dal, hol pedig hosszabb (2 — 3 lapnyi) próza is található. Egészében véve a terjedelmi, tartalmi változékonyság jellemzi a kötetet. A 32 — 171. oldalon (1 — 107. sz.) az északi, a 172 — 286. oldalon (108 — 200. sz.) a középső nyelvjárások anyaga olvasható. A szerző mindkét részt a nyelv járásterület rövid jellemzésével vezeti be (32 — 36, 172 — 173). Az északi nyelvjárási sajátosságok leírása során megemlíti, hogy a beszermánok nyelvét (H3bii< őecepMím — ez az udmurt nyelvtudó-