Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Ifj. Kodolányi János: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars IV. 425

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 425 is) legjobban érdeklő közülük minden bizonnyal a régészet. Van múltja, hagyományai is vannak, kiváló művelői is akadnak az embertannak is. Egyáltalában nem létezik viszont (legalábbis a nemzetközi finnugrisztikában) finnugor történettudomány, azaz a finnugor őstörténetet követő időszakkal, az egyes önállósult finnugor hiépek történetével foglalkozú s ezeket valamiképp együtt szemlélő — kutató történettudomány. E területnek egyelőre nincs művelője, szakembere ! A szekció főelőadását L. J. KRIZSEVSZKAJA (AZ uráli kultúrák déli kapcsolatai a késői kőkorban — négy hozzászóló), A. P. SZMIRNOV (A termelőgazdaság kialakulása és a finnugorok — négy hozzászóló) és LÁSZLÓ GYTJLA (A magyar honfoglalás és előtörténete — tizennégy hozzászóló) tartották. A számok önmagukban is sokmmdent elárulnak. Krizsevszkaja előadása pl. túl speciálisnak bizonyult, s csupán négy szovjet kollégája vállalkozott kor referálásra. László Gyula előadása viszont megmozgatta közönségét, s mind szakmai, mind „állampolgársági" megoszlás szerint is az ő szavaira reflektáltak a legtöbben, az ő témája váltotta ki a kongresszus leggazdagabb anyagú vitáját. Mivel László Gyula nézeteinek igen nagy a publicitása, s vitapartnereinek az állásfoglalása is jól ismert, mellőzhetőnek vélem e „legizgalmasabb" eszmecsere ismertetését. Az irodalomtudományi szekció a résztvevők számát tekintve is a legcsekélyebb volt. Bár két kitűnő vitaindító előadás (KÖPECZI BÉLA, AZ irodalomtudomány a finnugor tudományok között; J.-L. MOREATJ, A folklór szerepe a finnugor népek irodalmában) kínált gazdag lehetőséget a beszélgetésre, vitatkozásra — a visszhang szerénynek is alig nevezhető. A kongresszuson részt vett irodalomtudósok névsorán végigpillantva az a benyomásom, hogy a többség a budapesti kongresszuson szerepelt — névlegesen is — először is és utoljára is mint a finnugor irodalomtudomány művelője. Tény az is, hogy a finnugor irodalomtudomány képviseletében megjelent kutatók általában nem ismerték egymást, s egész együttesüket kb. az jellemezte — negatív előjellel — amit föntebb a nyelvészetről és a nyelvészekről kifejtettem. A magyar kollégák többsége előkelő idegenként közönyösen és érdektelenül bolyongott a számukra csodabogár finnugristák „furcsa zsibvásárában". Köpeczi Béla előadásához hárman szóltak hozzá, s közülük főként VAJDA GYÖRGY MIHÁLY rövid referátuma érdemel figyelmet. Mint a Neohelicon című idegen, nyelvű irodalomtudományi folyóirat szerkesztője ígéretet tett egy finnugor szám megjeletósére. ígéretét teljesítette (1. az említett lap 1978/1. számát, a finnugor irodalomtudomány első s mind ez ideig egyetlen önálló produktumát). Moreau előadását fontos adatokkal tette teljesebbé a kitűnő karjalai irodalomtudós, E. KARHTT, de figyelemre méltó kiegészítéseket tett a finnugor folklór és irodalom legfelkészültebb német szakembere, a müncheni H. FROMM is. Komoly nyeresége a komplex finnugrisztikának (uralisztikának) a CQuIFTJ I. és II. kötete, de örömünk csak akkor lesz ürömtelen — s ez egyben vállalt nemzetközi kötelezettségünk is —, ha a kongresszus további kötetei is mielőbb napvilágot látnak. DOMOKOS PÉTER Paládi Kovács Attila—Gulya János (szerk.): Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum Pars IV* Acta Sectionis Ethnographiae Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 240 1. Ha végignézzük a finnugor kongresszusok tudományos eredményeit, nem kerülheti el a figyelmünket a folyamatos tematikai ós mennyiségi gazdagodás. Már az első kongresszus is a komplexitás jegyében szerveződött, azonban a nyelvészet mellé még igen kisszámú képviselővel társultak a többi tudományszakok, közöttük a néprajz. Azután kongresszusról kongresszusra változott ez a kép, a IV. kongresszus már nagyon gazdag. Minden bizonnyal ez a gazdagság is oka, hogy az Akadémia csak részletekben tudta közzétenni a kongresszusi előadásokat, valamint a viták anyagát, s hogy a néprajz csak 1981-ben kerülhetett sorra. A IV. kongresszus néprajzi eredményeinek a megismeréséhez ez a kötet sem elegendő, mivel az elhangzott előadásoknak csak egy részét tartalmazza, a többi másik már korábban megjelent kötetben került az olvasók kezébe. * A Pars III. ismertetése következő számunkban jelenik meg. — A szerkesztőség