Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Domokos Péter: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars II. 423

424 SZEMLE - ISMERTETÉSEK teljes szövegét a CQuIFU első köteteként (Pars I) a kongresszus valamennyi résztvevője ismerhette és olvashatta már a kongresszust megelőző hetekben. Joggal bízott abban valamennyi érdekelt, hogy a kongresszusi anyag e példaszerűen gyors közreadása nem szakad meg, s rövid idő leforgása alatt polcára helyezheti a CQuIFU további öt (vagy hat ? D. P.) kötetét is, de mindenekelőtt a Pars I. nélkülözhetetlen és szerves tartozékát, a plenáris, ill. a szekció előadásokhoz kapcsolódó hozzászólásokat, kiegészítéseket és a vitát tartalmazó Pars II-t. Nos a szóban forgó „Rész" öt esztendeig váratott magára (viszont 1981-ben a Pars III., sőt a Pars IV. is napvilágot látott). A Pars II-t csak a Pars I-vel együtt érdemes tanulmányozni ós lehet megérteni, de a két kötetet elválasztó öt esztendős szakadék sajnálatosan elhalványította a vitákat, túlhaladottá tette az egykori aktualitásokat, s a tudománytörténet fejezetébe utalt több, nem is olyan rég még élő, többeket foglalkoztató kérdést. A főelőadások mindegyikéhez legalább hárman, olykor azonban tizennégyen is hozzászóltak, s ezt a körülményt olyképp is lehet értékelni, hogy sikeres és ügyes volt a témák kijelölése, a szervezők a finnugrisztika négy nagy diszciplínájából jó érzékkel emelték ki a jelentős, de a vitát is feltétlenül kiváltó kérdéseket. Ilyen sok évvel a jó emlékezetű, nagyszabású rendezvény után felesleges már a Pars I. és a Pars II. szembesített köteteiből a kisistergő indulatokra, elfogultságokra, szubjektív megnyilatkozásokra felfigyelni, célszerűbb az események szűkszavú számbavétele, a főelőadásokhoz kapcsolódó vita rövid ismertetése. A kongresszus tudományos programjának nyitó plenáris előadását LAKÓ GYÖRGY tartotta Utak és módok a finnugor tudományokban címen. A tudománytörténeti jellegű előadáshoz heten szóltak hozzá. Többen is kifogásolták az ,,utak és módok" szűkösnek és egyoldalúnak vélt értelmezését, valamint a „finnugor tudományok" önkényes leszűkítését a nyelvtudományra (azaz a többi diszciplína eredményeinek mellőzését). A kongresszust bezáró plenáris előadást KUSTAA VILKUNA tartotta. A Nyelvhatár, etnikai határ, kulturális határ című nagy távlatú témában módja volt életmüve eredményeinek összefoglalására, jól kiérlelt nézeteinek kifejtésére. ,, . . A nyelvészek — mondotta előadásának befejezéseként — a saját módszerükkel haladnak elöl, mi etnológusok—eredményeikből prof italunk és hasznosítjuk azt, ami a népi kultúra tarka és érdekes történetét, azaz a mi kulturális anyagunk fejlődését megvilágítja. Mindez, de különösen a nyelvi, a kulturális és etnikai határok és területek eltérő és sokszínű keletkezése, a finnugor kutatás egész frontján szoros együttműködésre kell, hogy ösztönözzön bennünket, ha nagy alapproblémáinkat valóban meg akarjuk oldani." A hozzászólók és a kiegészítők (heten) többnyire egyetértettek előadásának summázatával. A nyelvtudományi szekció három központi előadását B. A. SZEREBBENNYIKOV (Az alapnyelv mint nélkülözhetetlen modell — hét hozzászóló), A. J. JOKI (Affinitás ós interferencia az észak-ázsiai area nyelveiben — kilenc hozzászóló) és W. SCHLÄCHTER (Az ige és mondattana — hat hozzászóló) tartották. Nem vagyok illetékes e témák érdekességéről ós fontosságáról nyilatkozni, de a Pars II. tanúsága szerint mind a három kérdésről igen színvonalas, színes és élénk vita bontakozott ki, a gyakran eltérő nézeteket képviselő szakemberek érvekben és ellenérvekben gazdag eszmecseréje. Semmiképp sem lehet új ós meglepő az a megállapítás — amit a nyelvészeti szekció itt olvasható anyaga is igazol —, hogy a finnugrisztikában a nyelvészeti problematika a legösszefogottabb, s minden vita ellenére is a nyelvtudósok tábora a legszervezettebb. A kutatók általában ismerik egymást és egymás eredményeit, s — viszonylag — terminológiájuk is egységes. Kevésbé áll már ez a néprajzra, még kevésbé az egybefogott régészet—történelem — embertanra, s legkevésbé az irodalomtudományra. A néprajzi szekció három fő témája lényegében három külön tudományos diszciplínát képviselt, s ezek művelőinek édes-kevés közük volt egymáshoz. BODROGI TIBOR A finnugor népek társadalomszervezete (négy hozzászóló), Sz. V. IVANOV A finnugor népek hagyományos művészete (öt hozzászóló), SZOMJAS-SCHIEFEET GYÖRGY A finnugor összehasonlító népzene története és eredményei (öt hozzászóló) témájáról tartott előadást. Már a címekből is látható a tudományágak elkülönülése, alacsony a hozzászólók száma, s jellemző, hogy az összes hozzászólóból (tizennégy) tíz szovjet szakember volt. Ezt a szekciót nem jellemezte a vita (legfeljebb a népzene kapcsán voltak ennek nyomai), a résztvevők többsége egy-egy „magánparcella jellegű" kis terület bemutatásával kapcsolódott (vagy nem is kapcsolódott) a főelőadáshoz. Elmondható, hogy e szekció előadásainak összessége nem állt össze szerves egységgé. A harmadik szekció még az előzőnél is eltérőbb diszciplínákat egyesített magában. A legnagyobb múltú, legalaposabban művelt és a sokakat (még az ún. „nagyközönséget"