Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Domokos Péter: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars II. 423

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 423 napvilágot látott a fentebb már említett Mai finn mondattan (vö. A. H.—F. K., Nykysuomen lauseoppia. SKS 1979).* Említettük már a korábbiakban, hogy egymás után születtek meg az egyes elméleteket mintegy feldolgozó, a finn nyelvi rendszerre alkalmazó nyelvtanok. Az említett grammatikák számára a modellt óhatatlanul valamely idegen nyelv szolgáltatta, amely szerkezetében és szellemében távol állt a finntől. (A 17. században az első finn nyelvtanírók egyikénél, Petraeusnál erősen a görög—latin befolyás, a legújabb időkben viszont az angol vagy német modellek hatása érezhető.) A Nykysuomen lauseoppia sok korunkbeli elméietet dolgozott fel, ós többek közt ettől is válik a nagyívű mű polemizáló grammatikává, amelyben sok, idáig nemigen emlegetett távolról sem lezárt vélemény is helyet kapott. Lényegében a legújabb elméletek koncepciózus feldolgozásával olyan megközelítését adja a finn nyelv rendszerének, amelyet a gyakorló anyanyelv szakos tanárok és az egyetemi hallgatók egyaránt haszonnal forgathatnak. Azokkal a törekvésekkel, amik ebben a grammatikában megvalósultak, természetesen előmunkálatok hosszú sorában lehetett már eddig is találkozni. (Csak egy példát hadd idézzek: a legalapvetőbb igei kategóriák, az idő, a modalitás és az aspektus már korábban is több rövidebbhosszabb tanulmány szerzőjét foglalkoztatta.) De így, ebben a formában először Hakulinen—Karlsson munkájában áll össze ez a sok vonulat egységes egész nyelvtanná. A két grammatikát alighanem elválasztja a két különböző, és elég világosan megfogalmazott cél. Az első céljáról már szóltunk, a másodikét is érintettük már nagy vonalakban. Azáltal, hogy a Nykysuomen lauseoppia az anyanyelv és az idegen nyelv tanítás céljainak eléréséhez egyformán alkalmas segédeszköz, voltaképpen ugyanahhoz a szálhoz kanyarodunk vissza, mint amelyikre Karlsson grammatikáját fűztük fel. Nem zárkózik be az elméletieskedés nehezen megközelíthető várába, hanem jól megválogatott példaanyagával (most is) közvetlenül szolgálja a nyelvi praktikumot. Örvendetesek ezek az ablaknyitogatások a finn nyelvtanírás mai gyakorlatában. Bebizonyosodott, hogy a finn nyelv kutatója sok olyant tud nyújtani az általános nyelvészetnek, amit máshonnan aligha lehetne dokumentálni. A hetvenes évek második felében nagy lépésekkel, figyelemre méltó eredményekkel haladt előre a finn nyelvtanírás, igazolva, hogy bőséggel van mondanivalója. Meggyőződésem, hogy ebben a mondanivalóban általánosabb tartalom is van, amely a finn nyelvhez kívülről közeledőnek is okulására lehet. Talán a magyar nyelvtanírás is profitálhatna belőle. MÁRK TAMÁS Ortutay Gyula—Gulya János (szerk.): Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristamm. Pars II. Acta sessionum Akadémiai Kiadó, Budapest 1980. 259 1. AIV. Nemzetközi Finnugor Kongresszust 19 75-ben Budapesten rendezték. A Kongresszus négy nagy szekciójának témáit a szervezőbizottság már évekkel korábban meghatározta, s a Kongresszuson való kifejtésükre felkérte az egyes szakterületek nemzetközileg is legelismertebb művelőit. A jó előkészítő munka eredményeképp a főelőadások * Az Auli Hakulinen —Fred Karlsson id. művéről bővebb ismertetést írt Csepregi Márta folyóiratunk 83. kötetének (1981) 452 — 460 lapján. — A szerk.