Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Márk Tamás: A finn nyelvtanírás „új hulláma” 418

422 SZEMLE - ISMERTETÉSEK A fokváltakozás esetei: NINCS VÁLTOZÁS VAN VÁLTOZÁS vetejnä vetejen vetelmme vetejnne vetejni A morfonológiai alapvetések után a mondatra kerül a sor. A morfológiai elemek összeszerkesztési és használati szabályai a már korábban említett következetességgel tárulnak az olvasó elé. A szerző egy percre sem hagyja magára az olvasót „ezt már tudni kell" — alapon, hanem szükség esetén ismételten bemutatja a főszabály alkalmazási lehetőségeit, a morfológiai megszerkesztéssel együtt járó morfonológiai változásokat. Tehát miközben alapvetően a mondatra koncentrál, a fonológiai stb. mozzanatok sem sikkadnak el. (Vö. fokváltakozási variánsok.) Az alakokról a korábbiakban már ismertetett módon áttekintő táblázatokat kapunk, majd mondatok következnek: Vaimoni heräsi jminunj tuljlejssajni. Munt nukkuivat hänejn herätjejssajan. Az utolsó fejezet a beszélt nyelvet mutatja be. Jóllehet maga az egész grammatika a finn normatív rendszerrel foglalkozik, mégis szükségesnek tartja, hogy külön a beszélt nyelvről is szóljon, mivel a beszélt és az irodalmi nyelv közt nyilvánvaló különbségek vannak. A tiszta irodalmi nyelv aligha hallható egyebütt, mint a rádió és a tv hírközlésében, máskülönben majd mindenhol a különféle beszélt nyelvi változatokkal találkozunk. Ezek a variánsok megannyi új alakot produkálnak, amelyek a szigorú értelemben vett irodalmi nyelvi normától eltérnek. Az ilyen jelenségek vizsgálatában fokozott szerepet kap a területi tagozódás, mivel az egyes területeken a nyelvjárások hatása alatt egymástól világosan eltérő beszélt nyelvi alakulatok jöhetnek létre. Az összes ilyen változatot értelmetlen, sőt kimondottan zavaró lenne a finn nyelvvel ismerkedő olvasó elé tárni, ezért esett a választás arra a változatra, amelynek vonzásában jelentős számú finn anyanyelvű beszélő él: ez pedig a Helsinki környékén beszélt nyelv. Voltaképpen csak ízelítőt kap az ember, de ezek mindenképp a legtipikusabb beszélt nyelvi jelenségeket képviselik. Akadnak köztük hangváltozások és alaki változások (funkcióváltás, pl. a passzívum aktív szerepben fordul elő: me sanomme -*• me sanotaan 'mondjuk', vagy strukturatípus-váltás: (minun) kirjani —*• mun kirja 'az én könyvem'). De szerepelnek itt bonyolultabb mondatformák is, amelyek sok elem változása nyomán lettek olyanok, amilyennek az alábbi példa mutatja őket. Tuletko kävelemään ? —>• Tuuks kâveïeen ? 'Jössz sétálni ? ' Ha valakit Fred Karlsson grammatikája nem elégít ki, mert például ajmondatok lényegének nagyobb mélységeibe szeretne leszállni, nincs reménytelen helyzetben. Ä véletlen (?) úgy hozta, hogy szintén az SKS gondozásában vedejn vedejt vedejssä vedejstä vedejllä