Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Márk Tamás: A finn nyelvtanírás „új hulláma” 418

SZEMLE - ISMEETETËSEK 421 \ hogy a finnben valójában rengeteg skandináv (pontosabban svéd) jövevényszó van: fi. kakku, sv. kak; fi. sohva, sv. soffa; fi. tulli, sv. tüll. A képet kiegészíti a leggyakoribb 20 finn szó jegyzéke, amit talán nem árt itt felsorolni: 1. olla, 2. ja, 3. se, 4. ei, 5. joka, 6. hän, 7. että, 8. tämä, 9. mutta, 10. saada, 11. &% 12. mm, 13. km, 14. íwZZa, 15. minä, 16. voida, 17. kaikki, 18. ne, 19. me, 20. myös. Karlsson nyelvtanának gerincét a morfológia adja. A mondat mégis mindenhol jelen van. Erre a magyarázatot alighanem máshol találjuk meg. Ez a másik grammatika ATJLI HAKULINEN és FKED KARLSSON közös munkájának az eredménye (1. még lejjebb). Itt a szerzők részletezik a morfológia és a szintaxis viszonyát. Eszerint a morféma a szintaxis alapegysége, a lexika pedig az egyes morfémák listája. A lexikai forma általában a következő információkat tartalmazza: fonológiait, morfológiait, szintaktikait és szemantikait. (Ennek részletes kifejtését lásd i. m. 46—49. 1.) Amellett, hogy ezek a mondatok az élő, köznapi finn nyelvet reprezentálják, tulajdonképpen még egy fontos tanulsággal szolgálhat Karlsson példaanyaga: azzal ti., hogy egy grammatika írója rendelkezik olyan nyelvi kompetenciával, hogy a bemutatott szabályok illusztrálására képes önállóan, ép mondatokat konstruálni, és nem kell folyton mások mondatait citálnia. A nyelvtani szabályok (fő- és alszabályok), ill. a hozzájuk fűzött magyarázatok világosak és kellően mértéktartók. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a vitatott kérdéseket nem exponálja, hiszen az nem ilyen keretek közé kívánkozna. Az áttekinthetőséget fokozzák a margóra kiemelt vezérszavak, amit különben tipográfiailag is jó ötletnek tartok. A szó alapszerkezetét például az alábbi módon mutatja be (185. 1.): Tő Pass. Iní. Eset Birt. Partik. Jelentés sano e ssa mme amikor mondjuk sano tta e ssa han épp amikor az ember mondja Kallen tunti e ssa amikor Kalle érzi A rendszerező tehetséget különösen a tődzsungel tette próbára. A jelenlegi tudásom szerint aligha hiszem, hogy ennél világosabban, következetesebben meg lehetne oldani ezt a kérdést. Az elmélet útkijelölése után szinte kézen fogva vezeti az embert végig ezen a látszólagos szövevényes erdőn, hogy a végén az olvasó csodálkozva állapítsa meg: ez nem is volt olyan rettenetes. Vegyük például a vesi-típusú szavak bemutatását, ahol tehát az alapalak -si eleme a ragozott tövekben íe-vel váltakozik. A te-tőben így fokváltakozás lép fel (vö. 56. L). Ragozási tő Alapalak Eset (a part. nem) Partitiv. Plural. Birtokos vési 'víz' vete/en vet/tä ves/i/ssä vete/ni