Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Rédei Károly: Vaszilij Iljics Litkin 1895–1981 411

412 SZEMLE - ISMERTETÉSEK a Komi Pedagógiai Főiskolán, továbbá az Északi Nemzetiségi Tudományos Kutatóintézet munkatársa. 1939-ben az orenburgi Pedagógiai Főiskola általános és orosz nyelvtudományi tanszékének docense, majd — 1947-től — tanszékvezetője. 1948-tól 1949-ig a moszkvai területi Pedagógiai Főiskola orosz tanszékét vezeti. V. I. Litkin 1943-ban védi meg kandidátusi disszertációját (flpeBHenepMCKaH rpa<|)HKa) és 1946-ban akadémiai doktori disszertációját (J3,peBHenepMCKHH H3MK H HCTopHMecKan rpaMMaTHKa nepMCKHx ÍÖHKOB). 1949-től 1959-ig a rjazanyi Pedagógiai Főiskola orosz nyelvi tanszékét vezeti s egyúttal a SzUTA Nyelvtudományi Intézetének (korábbi nevén: I4HCTHTyT H3bii<a H MbiUJJieHHfl) tudományos főmunkatársa. 1962-től nyugállományba vonulásáig (1972-ig) az intézet Finnugor Osztályát vezeti. Szellemi frisseségét, tudományos aktivitását haláláig megőrizte. Nyugdíjba vonulása után még hosszú éveken át permi és általános finnugor nyelvészeti előadásokat tartott az 1972-ben létesített Sziktivkári Állami Egyetemen. V. I. Litkin nyelvtudományi érdeklődése, kutatási területe nagyon szóles körű. Munkásságának zöme persze elsősorban a permi nyelvekre terjedt ki, de mindenkor érdekelték a mélyebb összefüggések, a finnugor háttér. Ha ma valaki a permi nyelveknek bármely kérdéséhez nyúl, meg kell előbb győződnie arról, hogy hogyan vélekedik az adott problémáról Litkin. Publikációinak száma 200 fölött van (köztük 12 monográfia). Litkin nyelvtudományi tevékenységét az alábbi témakörök szerint csoportosíthatjuk: 1. a zűrjén írásbeliség és a zűrjén irodalmi nyelv kialakulásának problémái; 2. az ózürjén nyelv tanulmányozása; 3. a zűrjén és a votják nyelvjárások kutatása; 4. permi és finnugor hangtörténet, történeti alaktan; 5. a permi szókincs történetietimológiai vizsgálata. Pályája első felében Litkin érdeklődése előterében a zűrjén írásbeliség, a zűrjén irodalmi nyelv normáinak a kialakítása állt. Iskolai tankönyveket, szöveggyűjteményeket állított össze, iskolai nyelvtankönyvet írt: LIIOHAÍ loröp (Napfény, 1921), BbiJib TyMöA (Új úton, 1923), AcbH Kbia (Hajnal, 1924), HTOT uiKOJiaJibi KOMH rpaMMaTHKa (Komi nyelvtan az elemi iskola számára, 1929). A második világháború utáni években számos főiskolai tankönyv szerzőtársa, illetőleg szerkesztője: CoBpeMeHHbiH KOMH H3UK (1955), KoMM-nepMHU,KHH H3biK (1962), TpaMMaTHKa coBpeMeHHoro yaMypTCKoro H3biKa (1962). E művek nem csupán tankönyvek, hanem a tudományos kutatásnak is fontos kézikönyvei. Az ő szerkesztésében jelent meg 1961-ben a komi-zűrjén irodalmi nyelv szótára: KoMH-pyccKHH cJiOBapb. Alapos, minden részletre kiterjedő tanulmányt írt a komi-zűrjén irodalmi nyelv kialakulásáról: KoMH-3bipflHCKHH H3bIK (In: 3aK0H0MepH0CTH pa3BHTHH JIHTepaTypHblX H3MK0B HapoflOB CCCP B coBeTCKyio 3noxy. 1969. 302 — 351. 1.). A BOHBHB K0fl,3yB (Északi csillag) c. irodalmi folyóiratban (1958:7) népszerűsítő cikket írt a nyelvújítási szavakról: Taflsi apTMöHbi BbiJib KbiBi,HC (így keletkeznek az új szavak). A zűrjén nyelvemlékek, az ózürjén nyelv problémái tudományos pályája kezdete óta foglalkoztatták Litkint. Idevágó kisebb tanulmányai: Ba>KbiCHHb-ö KOMH TH>KÖABIC? (Milyen régi a komi írásbeliség? 1926), JJpeBHeKOMH TeKCTbl (1932). Ebbe a témakörbe tartozik kandidátusi és akadémiai doktori értekezése is (1. fentebb). Sokéves kutatómunka betetőzése flpeBHenepMCKHH H3biK (1952) c. monográfiája. E művében példamutató filológiai alapossággal az abur- és cirillbetűs ózürjén nyelvemlékeket dolgozta fel. A könyv fő részei: ózürjén szövegek (facsimile-kiadásban és valószínű olvasatuk), nyelvtan és szójegyzék s az e részekhez csatlakozó bőséges jegyzetanyag. Ez a mű nemcsak a permi