Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Pálfy Miklós: A poliszémia és a homonímia kérdéséről [On problems of Polysemy and Homonymy in Dictionaries] 404
408 PÁLFY MIKLÓS Kérdés, hogy szinkron elvek alapján hogyan választható el a homonímiától a poliszémiának az a fajtája, amelyben az idegen nyelvi megfelelők között nincs szinonímia. Véleményem szerint ezen a ponton figyelembe kell venni a szóképzési paradigmákat.3 Tehát ha x szó y,. . . y n idegen nyelvi megfelelői között nincs szinonímia, felmerül a kérdés, hogy x szó milyen szóképzési sajátságokat mutat. Ha különböző, vagy eltérő szóképzési paradigmákba tartozik, akkor x, . . . xn homonimákat kell megkülönböztetnünk, elsősorban a szótár használatából fakadó didaktikai szempontok miatt; azonos szóképzési paradigma esetén x szó több jelentésű. Eredeti feltételezésünket így módosítva kettős megszorítással élünk a homonímia meghatározására a kétnyelvű lexikográfiái gyakorlatban: akkor beszélhetünk lexikográfiái homonimakról, amikor a) az idegen nyelvi megfelelők között nincs szinonímia és b) ezek a megfelelők eltérő lexikai paradigmába tartoznak. így pl. indokolt volna — a magyar—francia és francia—magyar szótárakban — demander 1 ( = kér) és demander 2 külön címszóként való feltüntetése, hiszen a demande (s ugyanúgy a demandeur) főnév csak demander l-hez kapcsolódik. Ugyanakkor heure 1 és heure 2 homonimakként való kezelése fölösleges, mivel pl. az horaire melléknév mind az időpont-, mind az időtartam jelentésű heure főnévhez kapcsolódik; az heure szócikken belüli tagolásra viszont szükség van.4 Csakis ez a felfogás teszi lehetővé a szóképzési paradigmáknak a szótárba való beépítését, — erre pedig éppen azért van szükség, hogy a szótár használóit a hamis analógiáktól (ilyen magyar típushiba például a demande főnévnek a demander 2-höz kapcsolódó, 'kérdés' értelemben való használata a helyes question helyett). Más szóval: a szóképzés során oly gyakran fellépő jelentésmódosulások csak így prezentálhatók didaktikusán. Egy ilyen szótárban egy szónak akkor és csak akkor lehetne több idegen nyelvi megfelelője is, ha ez utóbbiak szinonimák. Ezáltal is tovább csökkenne a szótárra visszavezethető lexikai hibák száma. A francia—magyar lexikai párhuzamok típusai és kívánatos megjelenésük a szótárakban a következő táblázatban foglalható össze: A magyar megfelelők között szinonímia A szóképzési paradigma a franciában A lexikai párhuzamok kívánatos megjelenése a francia —m agyar szótárban van azonos Szócikken belül nem szükséges a tagolásuk azonos Szócikken belüli tagolásra van szükség eltérő Külön címszavakra van szükség 3 Szóképzési paradigmákról beszélve L. GUILBERT terminológiáját követjük. 4 Mivel kétnyelvű szótárírási problémáról beszélünk, felfogásunk szükségszerűen eltér J. DUBOIS elméletétől. Ez az elmélet a Dictionnaire du français contemporain-ben, a ,,DFC"-ben tükröződik a legtisztábban. (Larousse, Paris 196G.)
