Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Pálfy Miklós: A poliszémia és a homonímia kérdéséről [On problems of Polysemy and Homonymy in Dictionaries] 404

A POLISZÉMIA ÉS A HOMONÍMIA 409 Az imént vázoltak alapján is, és gyakorlati szempontok miatt is szerencsés volna, ha egy, az említettek szerint szerkesztett, tehát didaktikus szempontokat érvényesítő francia-magyar középszótár munkálatai kezdődnének meg először a közeljövőben, — ez a szótár aztán további fázisokban volna az igényeknek megfelelően bővíthető vagy szűkíthető. PÁLFY MIKLÓS Irodalom ANDRIEVSKA, A., Cours de lexicologie française. Kiev 1958. APRESZJAN, J. D. —ZSOLKOVSZKIJ, A. K. — MELCSUK, I. A., A szókapcsolatok sokoldalú vizsgálatáról. In: A nyelvtudomány ma (szerk. SZÉPE GYÖRGY. Budapest 1973. 327-342. BENCÉD Y I. —FÁBIÁN P.—RÁCZ E. — VELCSOV M., A mai magyar nyelv. Budapest 1976. DUBOIS, J. —DUBOIS, C, Introduction à la lexicographie : le dictionnaire ; Chapitre VIII : Homonymie et polysémie (66 — 83); Larousse, „Langue et langage", Paris 1971. DUBOIS, J. —GUESPIN, L. —GIACOMO, M. — MARCELLESI, Chr. et J. B. —MEVEL, J. P., Dictionnaire de linguistique ; Larousse, Paris 1973. GENTILHOMME, Y.—TABORY, Le problème des vraies polysémies et la méthode du paramètre contextuel. La traduction automatique 1 (1961): 12 — 17. GUILBERT, L., La créativité lexicale ; Larousse, Collection „Langue et langage". Paris 1975. HJELMSLEV, L., Essais linguistiques. Pour une sémantique structurale (1957). In: Travaux du Cercle linguistique de Copenhague, vol. XII. (102 — 105, 109—112). Naturmetodens Sproginstitut Nordisk Sprog- og Kulturforlag, Copenhague 1959. KAHLMANN, A., La symétrie des relations dans un dictionnaire de synonymes. Le Français Moderne 46/3 (1978) : 250-255. KÁROLY S., Általános és magyar jelentéstan. Budapest 1970. MÜLLER, CH., Lexique et procédures heuristiques. Arguments pour un renouvellement de l'enseignement du vocabulaire au degré élémentaire. Bulletin CILA 28 (1978) : 50-65. O. NAGY G. —RUZSICZKY É., Magyar szinonimaszótár. Budapest 1978. On Problems of Polysemy and Homonymy in Dictionaries by MIKLÓS PÁLFY Bilingual dictionaries, including French — Hungárián (and Hungárián — French) dictionaries, are subject to various kinds of criticism, one of them being that the usual semantic. diff erentiation of derived forms is often not represented unambiguously, due to the complicated System of cross-references and to the inconsistencies in the articulation of meanings within one entry. The reason seems to lie in the unclarity of the status of polysemy and homonymy. The paper shows that polysemy and homonymy are necessary to treat differently in bilingual dictionaries than in monolingual explanatory dictionaries, and, further, that in the bilingual case the phenomenon of synonymy may be used to aid the décision as to polysemy or homonymy, in the following way : If to words X[ . . . xn of

language A there corresponds a word y in language B, then y is to be regarded as polysemous if Xj ... xn are synonymous, whereas we can speak of yj ... yn homonyms

if Xj ... xn are not synonymous — provided that yi ... yn belong

to différent derivational paradigms. This conception makes it possible to include derivational paradigms in bilingual dictionaries. In such a dictionary, several foreign-language words would correspond to a word if and only if the former are synonyms. Hence the number of dictionary-induced lexical errors would decrease in the course of language learning.