Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Keresztes László: Wolfgang Steinitz: Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. 9. Lieferung 287
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 287 lyok megvalósulásában, feltétlenül magyarázatot igényel. Azok a generatív fonológusok, akik korábban foglalkoztak ezzel a problémával,4 szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy absztrakt /w/-vel kell számolni a -valj-vel, -vá/-vé szuffixumoknál. M. ESZTERGÁÉ, érvei (vö. R. VAGO, 1975 : Hungárián Generative Phonology. Reproduced by the Indiana University Linguistics Club. Bloomington. 1975. 194) így foglalhatók össze: A w teljes asszimilációja természetesebb, mint a v teljes asszimilációja ; az igeragozási rendszerben a j hasonlóképpen asszimilál; mind a w szegmentum, mind pedig az absztrakt siklóhang neutralizációja (Abstract Glide Neutralization) máshol is operatív a nyelvtanban. Az absztrakt /w] feltételezésével kapcsolatban csak röviden utalunk néhány tényre: (a) Vannak olyan magyar nyelvjárások, ahol a -va/-ve igenévképző v-je a valf-vel végződésekhez hasonlóan asszimilál, s ismeretes, hogy vannak olyan nyelvjárások is, ahol a -valf-vel v-je nem hasonul (vö. IMRE S., A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest 1971). Ez a körülmény gyengíti az első érv hatóerejét; (b) a -van/-ven természetszerűleg csak korlátozott számú tövekhez járul, s képző volta nagyon is vitatható: valószínűbb, hogy az ötven, hatvan-féle ősi összetételek (vö. TESz. II. 74) monomorfémaként tudatosulnak a nyelvtanban. így az a körülmény, hogy a -vanf-ven nem vesz részt az asszimilációs szabályban, nehezen fogadható el érvként az absztrakt fwf meglétének igazolására a -valf-vel, -vá/-vé végződésekben ; (c) az igei és a névszói tövek Vago-féle osztályozása valóban tekintélyes helyet biztosít a fwf fonómának a nyelvtanban. Kérdéses azonban, m lyen mértékben fogadható el bizonyítékként ez az osztályozás a fwf szegmentum gyakoriságának igazolására: itt most elegendő a probléma fentebb már említett kvantitatív tényezőjére utalnunk. 4. Az eddig elmondottakból talán érzékelhető, hogy a SPH elemzéseit éppen elméleti beállítottságuk alapján nem mindig fogadhatjuk el fenntartás nélkül. Itt most elsősorban az absztrakt fonémák meglétét feltételező derivációkra utalunk. De idevonhatok a vitatott fonológiai hipotézisek alkalmazása ürügyén megfogalmazott szabályok jogosultsága is. Csak egy példa: a jelen idejű tárgyas igeragozás tillságosan is mély derivációjában megkérdőjelezhető az (absztrakt) *-Gliding szabály és a Vowel Truncation szabály érvényessége — ez utóbbi működésének korlátozását csak levezetett (derived) alakokra P. Kiparsky sokat vitatott elméletével magyarázza a szerző (P. KIPARSKY, Abstractness, Opacity, and Global Rules. In: O. FUJIMURA (szerk.), Three Dimensions of Linguistic Theory. TEC. Tokio 1973. 57—86). 4.1. Azok, akik figyelemmel kísérték a generatív fonológia elméletének alakulását az elmúlt években (s itt most elsősorban az ún. konkrét fonológiai elméletek egyre nyilvánvalóbb térhódítására utalunk), csalódottan veszik tudomásul, hogy ez az egyetlen hozzáférhető magyar generatív fonológiai összefoglaló nem más, mint a szerző 1974-ben befejezett doktori értekezésének (R. VAGO, Hungárián Generative Phonology. Doctoral dissertation. Harvard University. 1974) sűrített és némileg (elméleti szempontból nem jelentősen) módosított változata. Kár, hogy azokról a fontos munkákról, amelyek éppen magyar anyag felhasználásával kérdőjelezik meg az absztrakt elemzések létjogosultságát, legfeljebb a bibliográfiában értesülünk. Ez sajnálatos, mert, mint ismeretes, a szerző által javasolt megoldások széles visszhangot keltettek a szakirodalomban, s a termékeny vita sok figyelemre méltó javaslatot eredményezett. 4.2. A magyar fonológia nagyon sokat köszönhet R. Vago könyvének: A SPH újszerűen és elgondolkoztatóan tárgyalja a magyar fonológia sokat vitatott, problematikus jelenségeit. A SPH minden bizonnyal sokáig lesz még a magyar fonológiai kutatások fontos, sokat forgatott kézikönyve. ZITA MCROBBIE . UTASI Wolfgang Steinitz: Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache 9. Lieferung. Főmunkatárs: GERT SAUER, a szócikkek szerzői: .LISELOTTE HÄRTUNG, BRIGITTE SCHULZE, segédmunkatárs: PETRA HAUEL. Akademie der Wissenschaften der DDR, Akademie-Verlag, Berlin 1980. 993—1120 hasáb. A nagyszabású osztják nyelvjárási-etimológiai szótár megindulásáról GULYA JÁNOS tájékoztatta az olvasókat (NyK 70: 253—256), az első nyolc füzetről pedig jelen sorok írója állított össze statisztikai számvetést (NyK 82: 386—390). Két óv telt el a 8.
