Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - McRobbie-Utasi Zita: Robert M. Vago: The Sound Pattern of Hungarian 283

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 283 Robert M. Vago: The Sound Pattern of Hungárián Georgetown University Press, Washington, D.C. 1980. xiii -f- 150 1. Jt 1. ROBERT M. VAGO könyve, The Sound Pattern of Hungárián (a továbbiakban SPH) egy közel tízéves kutatómunka összefoglalója. A szerző a generatív fonológia elméletével ós technikájával közelíti meg a magyar fonológia törvényszerűségeit. Ha csak a SPH legfontosabb előzményeire utalunk is,1 látható, hogy kevés Vágónál illetékesebb fonológus vállalkozhatott volna erre a nagyszabású feladatra: a szerző avatott szakértője a generatív fonológia elméletének és formalizmusának s ahhoz sem fór kétség, hogy alaposan ismeri a magyar fonológia problematikus jelenségeit. A SPH nemcsak a magyar fonológiai kutatások szempontjából fontos munka. A szerző három jelentős, sokat vitatott elméleti kérdéssel kénytelen szembenózni a magyar anyag elemzésekor. ,,The most significant and controversial theoretical assumptions in this study are the abstractness of underlying (lexical) représentations, the extrinsie ordering of rules, and the non-linear ordering of rules, Hungárián phonology has significant conséquences for each of thèse issues" (Introduction, x). A SPH elemzéseinek hitelessége nagymértékben függ attól, mennyire fogadható el a szerző álláspontja e három alapvető kérdésben. Vago magabiztosan vállalja e problematikus hipotézisek alkalmazásának következményeit a magyar korpusz elemzése során. Ez a tény feltótlenül a generatív fonológia elméletéhez való jelentős hozzájárulásként értékelendő, még akkor is, ha nem minden esetben értünk egyet a javasolt megoldásokkal. 1.1. A dolgozat a következő fejezetekre tagolódik: The Vowel System: Vowel Harmony (1—30), The Consonant System: Natural Assimilation Rules (31—47), The Conjugation System (48—90), The Declension System (91—136). Az Appendix (137—147) az előző fejezetekben tárgyalt szabályokat sorolja fel, tulajdonságaik szerint csoportosítva azokat. 2. Kétségkívül az első fejezet az, amely a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a könyv nem magyar fonológus olvasói körében. A különböző nyelvekben előforduló sokfajta magánhangzó-illeszkedés generatív fonológiai feldolgozásai már sokszor bizonyultak az elmélet próbakövéül. így a magyar magánhangzó-illeszkedéssel kapcsolatos problémák is igen jelentősek: fonológiai elméleteket bizonyító vagy cáfoló erejűek lehetnek. * ' 2.1. A magyar magánhangzó-illeszkedés szabályait a Vago-féle elemzés alapján a következőképpen foglalhatjuk össze: 2.1.1. Két palatoveláris illeszkedési szabály, egy jelölt (Marked Vowel Harmony) és egy jelöletlen (Unmarked Vowel Harmony) működése választja ki a megfelelő hangrendű végződéseket. (1) [+ syll] - [+ back]/| r+syii] /r+syii i\ [ + backjc0

—back C„ \\_—round Jj 1 (2) [+ [syll] -* [aback]/r + syUI [a backJ C0 (1) a tányér-féle vegyeshangrendű töveknél működik (ahol az é neutrális). A Jozse/-félókre kötelezően nem érvényesül ez a szabály, az ^ígrnes-fólóknól pedig (1) fakultatívan működik. A jelöletlen (2) szabály a Mz-fóle szabályos illeszkedósű tövekre vonatkozik, továbbá 1 VAGO,

R. (1973): Abstract vowel harmony Systems in Uralic and Altaic languages. Language 49: 579—605., (1975): Hungárián generative phonology. Reproduced by the Indiana University Linguistics Club. Bloomington, Indiana., (1976): Theoretical implications of Hungárián vowel harmony. LI 7: 243—263., (1978): The lengthening of final low vowels in Hungárián. UAJb. 50: 144—148.