Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - McRobbie-Utasi Zita: Robert M. Vago: The Sound Pattern of Hungarian 283

284 SZEMLE - ISMERTETÉSEK a bika-felekre (ahol az i neutrális), valamint a jelölt szabály alól való kötelező kivételekre (József-féle tövek). Ugyancsak a (2) működése hozza létre az Ágnes-féle ingadozó illesz -kedésű tövek („doublets") [-back] hangrendű változatait. Végül, ez a szabály irányítja a híd, cél-féle, absztrakt fonémát tartalmazó tövek (1. alább) sajátos magánhangzó-harmóniáját. (1) és (2) a szerző szerint nem vonhatók egybe, s a sorrendjük egymást kizáró (disjunctive). E tényt Vago a P. KIPARSKY által javasolt Elsewhere Condition elmélet alkalmazásával szándékozik igazolni (P. KIPARSKY, 'Elsewhere' in Phonology. In: S. Anderson—P. Kiparsky (szerk.), A Festschrift for Morris Halle. Holt, Rinehart and Winston, New York, 1973. 93—106). 2.1.2. A labial s illeszkedést az ún. Rounding Harmony szabály irányítja: (3) -fsyll • — back —high — low — long /r+syll ic [—round] ^° round]/[ -f- syll -round A szerző nem tartja kívánatosnak a labiális illeszkedés szabályát a palatoveláris illeszkedés megfelelő szabályával összevonni. 2.] .3. A híd, szid, sík ill. a cél-féle tövek irreguláris illeszkedési viselkedését a szerző absztrakt, mélyszerkezeti (underlying) magánhangzók /«/, /*:/ ós /A:/ meglétével magyarázza. Hatvanhárom olyan szót sorol fel, amelyben i(i), ill. í(i:) fordul elő, s két szóban található felszíni é, mögöttes /A.-/. A felszíni i, í és é képviseletek egy absztrakt neutralizációs szabály (Abstract Vowel Neutralization) működése folyamán jönnek létre: (4) syll ' round low [— back] 2.1.4. A tövekben előforduló magánhangzók hangrendi disztribúciója a Morpheme Structure Condition következménye. 2.2. Mint e rövid szemléltetésből is érzékelhető, a Vago-fóle modell értékelése meglehetősen összetett feladat. A korábbi szakirodalom2

kételkedéssel fogadta (a) az absztrakt (mélyszerkezeti) /*/, /%:/ és /A:/ meglétét s ehhez kapcsolódóan az abszolút neutralizációs szabály alkalmazásának szükségességét, (b) a tövek és a végződések magánhangzóharmóniájának szétválasztását, (c) két szabály, egy jelölt és egy jelöletlen palatoveláris harmónia szabály felállításának jogosultságát (d) a sokat vitatott Elsewhere Condition hipotézis alkalmazását a szabályok egymást kölcsönösen kizáró (disjunctive) sorrendjének igazolására. E felsorolt kételyek ismétlése és részletezése helyett három újabb, kevésbé közismert érvre hivatkozunk. Ezek közül az első kettő újfajta, eddig nem nagyon alkalmazott empirikus bizonyítékokkal állítja szembe a Vago-fóle modellt, a harmadik pedig a kivételek elméletének (Theory of Exceptions) a magyar magánhangzó-illeszkedésekre való alkalmazhatóságára hívja fel a figyelmet. 2.2.1. D. FARKAS az absztrakt i, i és A: mólyszerkezeti (underlying) meglétében kételkedik a románból átvett szavak hangalakja ós illeszkedési viselkedése alapján (D. FARKAS, HOW Abstract is Hungárián Phonology? In: P. R. CLYNE—W. F. HANKS—C. L. HOFBAUER (szerk.), Papers from the fifteenth regional meeting. Chicago Linguistic Society. University of Chicago. 1979. 100—108). Rom. í[t] -*• m. u vagy ü, attól függően, mennyire hátulképzett a rom. î [*], s hogy milyen fonetikai környezetben van. Farkas így érvel: ,,In case i Substitutes for R. î [i\ it should be pronounced [i] and in monosyllabic 2 JENSEN, J. (1978): Reply to „Theoretical implications of Hungárián vowel harmony". LI 9: 89—97., PHELPS, E. (1978): Exceptions and vowel harmony in Hungárián. LI 9: 98—105., RINGEN, C. (1978): Another view of the theoretical implications of Hungárián vowel harmony. LI 9: 105—115., IVERSON, G.—RINGEN, C. (1976): On constraining the theory of exceptions. Paper presented at the LS A Winter Meeting, Philadelphia.