Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3

MEGNEVEZÉS ÉS KONTEASZTIVITÁS 27 tív azonosságokat alkotó sorok hosszúságának, a benne helyet foglaló tagok számának a növekedése. E szempontra most vissza kell térni, hogy az ekvivalenseket így is megvizsgáljuk. Még ha ez az ÖR. számából is folyik, mindenképpen releváns, hogy a legtöbb és leghosszabb sor a ,,fej" és „generális" ekvivalensekkel jelentkezik. A „fej" esetében ez tipológiailag a nyelvcsaládokon túlnyúló, a megnevezés motiváltságából fakadó korrelativ azonosság, a „generális" azonban jellegzetesen újlatin típusú megnevezés és kölcsönzés útján terjedt tovább. A „fej" és a „generális" sok tagból álló sorai után elsőnek a „magas" hatosa jelenik meg; a „magas" a SZ2

csoportban a szláv nyelvekből nem mutatható ki. Az azonos társadalmi motivációról már volt szó, erre mutat az is, hogy a „felsőbb" ötös (28,: 4 újlatin -f- szb.-hv.; 30.: 2 újlatin -f- 3 szláv) és hármas (27.: fr., sp., szb.-hv.) sorokat is alkot, megtaláljuk továbbá a „magas"-t is egy négyes (15.: fr., ol.* ang., ném.) és egy kettős (29.: ném., sv.) sorban. Nem kevésbé jelentős a „legfelső" öt nyelvben való megjelenése, mégpedig mindhárom nyelvcsaládból (20.: ol., rom., ang., ném. szb.-hv.). Igaz ugyan, hogy ez az ekvivalens csak egy denotátumot lexematizál, de jelöltje nem egyszerűen magasabb beosztású, hanem a társadalmi ranglétra csúcsán áll ('főparancsnok' !). Talán nem egyszerű véletlen, hogy a hozzá nagyon közel álló 'legmagasabb' csak unikális realizációként jelentkezik (20.: sv.) és azonos denotátumot fejez ki. A megnevezés alapjául szolgáló attribútum és az így kialakított denotátum azonosságát mutatja az „idősebb": négy hármas (3., 17., 19., 33.: ang.,or., le.) és három kettős (8., 34., 36.: ang., or.) sor és a „mester": egy kettős (21.; fr., sv.) és egy hármas (23.: sp., sv., le.) sor, de az utóbbiban a lengyel nem genuin megnevezés, hanem germán hatás. Ugyanilyen természetű a 'főtörzsőrmesternek (32.) a „nagy" ekvivalenssel való lexematizálása az olaszban és angolban, továbbá a 'főorvos' (19.) egyik deszignációja: „első" az olaszban és a szerb-horvátban. Mindezek nyelvcsaládonként egymástól nyilván függetlenek, (a 19. esetében az összefüggés nem zárható ki teljességgel), a denotátum elkülönítéséhez szükséges releváns jegy megragadása a közös. Van meg néhány ekvivalens ahol kialakultak még korrelativ azonosságok, ezeknél azonban tipológiailag az egyetlen nyelvcsaládban való realizálódás a jellemzőbb. Ilyen a „felsőbb" (13 német/svéd párhuzamos lexikai egység) és a „principális" (a három kettős sor — 2., 27., 36. — jellegzetesen újlatin és ilyen az ötö3 (17_-) is» ahol a négy újlatin nyelv mellett kölcsönzött elemként az angolban tűnik fel.). Tulajdonképpen ez a jellemző a már fentebb említett „idősebb" (9 orosz/lengyel kettős sor) és az „első" (3 német/svéd sor: 2., 4., 14.) esetében is. A „generális", „principális" „idősebb" és „első" példái egyébként szépen igazolják, hogy a korrelativ sorok két fajtája között sem célszerű áthághatatlan határokat vonni. 3.3.4.1. Sok esetben a korrelativ sor tagjai mintha egymás másolatai volnának: 28.: fr. officier supérieur, sp. oficial superior, ol. ufficiale superiore, rom. ofiter superior; 30.: haut functionnaire, sp. alto funcionario, ol. alto funzionario, rom. inalt functionar; 1J_.: fr. collaborateur principal, sp. colaborador principal, ol. principale collaboratore, rom. colaborator principal; 19.: fr. médecin-chef, sp. médico-jefe, rom. medic-sef; 3.: fr. inspecteur général, sp. inspector generál, ol. ispettore generale, rom. inspector generál (,,generális"-sal még: 6., 13., 31., 33.); L: ném. Oberrevisor ~ sv. överrevisor, 4.: ném. Obermaschinist ~ sv.