Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

256 KASSAI ILONA-B. LŐBJNCZY ÉVA szerűségnek a magyarázatával kapcsolatban szinte egyáltalában nem jön tekintetbe sem az előző pontban előadott érvelés, sem a kieső msh-nak, sem a megmaradó msh-kapcsolatnak az artikulációs és percepciós természete, hanem kizárólag az a nyelvi körülmény, hogy toldalékmorféma, illetőleg összetételi tag kezdő msh-ja a fontos grammatikai funkció miatt nem eshet ki. Ha például a bólintgat szóalakból a morfémakezdő [g] esnék ki, az így keletkező bólintat forma szemantikai zavart idézne elő, mert egy -at főnóvképzős származékot sejtetne, de még esetleg a műveltető alakkal való összecserélhetősége is felmerülne. A testhezállojteshezallo, rostkenderjroskender, eresztgetjereszget szembenállások jobb oldalán szereplő tényleges megoldás helyett is bármelyik, a kapcsolat elemeinek számától elvileg adott megoldás jóval nehezebben azonosíthatóvá tenné a szóalak morfológiai szerkezetét: *testezálló vagy *tethezálló, *rotkender vagy *rostender, *eresztet vagy *eretget. (A hangkivetés grammatikai irányítottsága már a két morfémához tartozó kételemű kapcsolatokban is megfigyelhető. Ezekből is mindig a morfémavégi és sohasem a morfémakezdő msh esik ki. Például terítgetjteriget, ós nem *teritet, szárítkozikjszárikozik, és nem *száritozik.) Ugyanakkor az egy morfémához tartozó háromelemű kapcsolatokban a kiesést a fiziológiai gazdaságosság irányítja. Például a templomjteplom szembenállásban a megmaradó [pl] kapcsolat a képzés szempontjából nagyrészt egyidejű, de egy *tempom [mp]-je vagy egy *temlom [ml]-je nem lenne az. (Az egy morfémához tartozó kételemű kapcsolatokban ugyanígy : egyazon kny. szóalak többféle változatot is mutat a nyelvjárásban aszerint, hogy melyik elem esik ki a kapcsolatból. így például a receptnek van recep és recet, a konfekt-nék konfek és konfet változata is. Ezeknek az esetében szinte mindegy, hogy a kapcsolatnak melyik eleme esik ki, mivel a hangsor képzése bármelyiknek a kiesése révén könnyebbé válik. Más kérdés, hogy nem egyforma mértékben, mert a [p] energiaigénye nagyobb, mint a [t]-ó). 8. A többlet- és hiányzó msh-k nem ugyanazok, mint a többlethangot kívánó, illetőleg hangokat maguk mellől eleresztő msh-k. Ha fentebb a többlet -és hiányzó msh-kat a rendszer dinamikus elemeinek neveztük, ezeket a mshkat a rendszer statikus elemeinek kell tekintenünk. A zárhangok például — a [t] kivételével — többlethangzóként nem gyakoriak, viszont ilyet maguk mellé vevőkónt igen. Ennek minden valószínűség szerint percepciós oka van. A zárhangok — éppen zártságuk miatt — igen kevéssé „messzehordóak", vagyis akusztikai hatásuk rendkívül csekély. Ezek mellé jól illeszkedik egy akusztikai szerkezete révén hangzósabb msh. Mivel pedig a fentebb bemutatott leggyakoribb többlethangzók zöngéje fonológiai szempontból közömbös, a zöngétlen zárhanghoz akár kevésbé intenzív hangszalagrezgés révén is jelentős percepciós többletet adnak. Az affrikáták szintén nem gyakoriak sem többlet-, sem hiányzó hangként. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy — komplex képzésű hangok lévén — beiktatásuk a hangsorba nem gazdaságos; ha viszont szerepelnek benne, kedvező akusztikai hatásuk miatt nem érdemes kiküszöbölni őket. Emellett, mivel a köznyelvben is viszonylag ritka előfordulású msh-k, a szófelismerést is jobban biztosítják, mint egy gyakrabban előforduló msh. A bogáncs/bogács szembenállás jobb oldalán például azt az energiamegtakarítást, amelyet a [tj] kiküszöbölése jelentene, elvesztenénk azáltal, hogy a *bogán-ra, egyszerűsített szót a gyenge helyzetű [n] miatt nehezebb lenne felismerni. Mindent egybevetve: az anyag nagy vonalakban való áttekintése és részletekbe menő elemzése egyaránt azt igazolta, hogy a msh-kapcsolódasok