Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244
254 KASSAI ILONA-B. LŐRINCZY ËVA tartozó, de azonos képzéshelyű hangok gyakran kapcsolódnak egymással, közvetett úton nyerünk bizonyítékot arra nézve, hogy a képzésmód nagyobb percepciós különbségeket eredményez a msh-k között, mint a képzéshely. Ez a megoldás ugyanakkor az artikulációs gazdaságosság elvének is jól megfelel, mert közvetlen tapasztalataink azt sugallják, hogy a képzéshely változtatása nagyobb energiaráfordítást igényel a beszédképzés során, mint a képzés módjának a változtatása. A réshangok, pontosabban az egyik elemként [j]-t tartalmazó kapcsolódások esetében arról van szó, hogy a [j] akusztikai minősége jelentősen eltér a többi réshangétól azáltal, hogy a képzési levegő majdnem olyan akadálytalanul áramlik ki a szájcsatornából, mint a mgh-k képzésekor. A többi réshangban jóval dominánsabb az artikulációs akadály és az ennek nyomán keletkező súrlódási zörej, amely egyértelműen msh-s jellegűvé teszi őket. Ily módon tehát a [j] és a többi réshang között fennáll az a kontraszt, amely lehetővé teszi, hogy úgy alkossanak egymással kapcsolatokat, mintha nem is ugyanannak a képzési osztálynak az elemei volnának. 5. A többlethangzót mutató nyj. kapcsolatokban leggyakrabban a [n], [j]> M» M és [1] fordul elő többlethangzóként. Ezeknek ilyen minőségben való felhasználása 10% fölött van, míg a többi msh-é 5% alatt. A kny. kapcsolatokból a nyj. beszélők által kiküszöbölt hangok sorrendje: [t], [1], [r], [n] és [j]. A hiányzó hangzók tehát ugyanazok, mint a többlethangzók, de gyakorisági sorrendjük — a [r] kivételével — pontosan fordított. Ezek a msh-k tehát a magyar hangrendszer dinamikus elemeinek tekinthetők.10 De mi magyarázza dinamizmusukat ? A leggyakoribb többlet- és hiányzó hangok fonológiai státusát11 megvizsgálva az derül ki, hogy ezek a magyar msh-rendszernek nem a legintegráltabb elemei abban az értelemben, hogy egy sor szembenállásban, amely az elemeket rendszerré szervezi, nem vesznek részt. Ezek a pár nélküli, úgynevezett diszjunkt fonémák tehát kevesebb szállal kötődnek a fonológiai hangrendszerhez, mint a páros fonémák, s ez a tény a hangsorban való viselkedés szempontjából meglehetős szabadságot biztosít számukra. Fonetikai szempontból a dinamizmus oka az lehet, hogy a szóban forgó msh-kat a legmozgékonyabb artikuláló szerv, a nyelv, s ennek is a legmozgékonyabb részei, a nyelvhegy és a nyelv pereme12 hozza létre. A többi 10 ELEKFI LÁSZLÓ szíves volt felhívni a figyelmünket arra, hogy az egységes magyar gyorsírásban is a [1], [r], [m], [n], [t], [j] msh-kat hagyják jelöletlenül, ,,ha a betűkihagyás a szó hangzásában lényegesebb változást nem idéz elő, vagyis ha a szó anélkül is olvasható marad, pl. zöld = ződ, mérnök = ménök, de bort = bot" (DB. KATONA DÁVID—ECKEBDT ELEK, AZ egységes magyar gyorsírás tankönyve. Szeged 1932. 5). Ugyanerről még: DB. GOFCSA LÁSZLÓ—DB. WÁGNEB JÓZSEF, A gyorsírás történetének, elméletének és módszertanának tankönyve. Budapest 1922. 143. Az említett msh-knak a dinamizmusa nem csupán magyar és nem is kizárólag nyelvjárási sajátság. Számos idegen nyelvi tény (vokalizálódás, egymás helyettesítése, „felszívódás" a hangkörnyezetben, fonológiai önállótlanság stb.) utal arra, hogy a dinamizmus e msh-k interhngválisan érvényes sajátsága (vö. pl. R.-M. S. HEFFNEB, General Phonetics. Madison 1952. 180—186; J. CABBELL—W. R. TTFFANY, Phonetics. Theory and Application to Speech Improvement. New York—Toronto—London 1960. 283; HEBMAN JÓZSEF, Précis d'histoire de la langue française. Budapest 1967.; NÉMETH GYULA, Türkische Grammatik. Leipzig 1916.) 11 Vö. LAZICZITJS GYULA, Bevezetés a fonológiába. Budapest 1932. ós SZENDE TAMÁS, A beszédfolyamat alaptényezői. Budapest 1976. 97—98. 12 L. pl. LAZICZIUS GYULA, Fonetika. Budapest 1963. 46. (Első kiadása: 1944.). Idevonatkozó konkrét adatok ILSE LEHiSTÉtől (Suprasegmentals. Cambridge—Massachusetts—London 1970. 7): a nyelvhegy 8,2, a nyelvhát 7,1, az ajkak 6,6, az ínyvitorla 6,7 mozdulatot végez(nek) másodpercenként.
