Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244
A MAGYAR MÁSSALHANGZÓ-KAPCSOLÓDÁSOK 253 — bonyolultabb képzésűek, mint a mgh-k, ezért a legideálisabb kapcsolattípus egy mgh és egy msh kapcsolata, és voltaképpen ezt a hangsorépítési mintát célozza meg a nyelvjárás. 2. A msh-kapcsolatok elemszámának a növekedésével arányosan gyengül a kialakításukra és erősödik a megszüntetésükre irányuló tendencia. Ez ismét az artikulációs ökonómiából érthető meg, hiszen bármilyen felépítésű legyen is valamely msh-kapcsolat, az elemek számának a növekedése rendszerint megnöveli a létrehozásukhoz szükséges képzési mozzanatok számát. 3. Mind a hangbetoldás, mind a hangkivetés szó belsejében a leggyakoribb, szó végén ritkábban fordul elő, szó elején pedig még ennél is ritkábban. A tendencia egyik lehetséges magyarázata artikulációs: a szó eleje a nyugalmi helyzetből indul, a szókezdő hangoknak tehát csak az utánuk következő hangelemek hatását kell elszenvedniük; a szó vége a nyugalmi helyzethez idomul, így a szóvégi hangoknak csak a megelőző hangok hatásával kell számolniuk. Szó belsejében azonban jóval nagyobb fokú igazodás történik a kétfelől és esetleg egymással ellentétesen ható hangkörnyezethez. Hathatósabb magyarázatot kínál azonban a percepciós ökonómia, illetőleg a tágabb kommunikációs rendszer: nevezetesen azt, hogy a szófelismerésben a szó elejének van kitüntetett szerepe, hírértéke tehát rendkívül magas. Minél inkább haladunk a szó belseje és vége felé, a felismerés az elemek elrendeződésében érvényesülő következési valószínűségek miatt egyre könnyebbé válik, tehát a szóalak azonosítási esélyeit esetleges nagyobb mértékű változások sem érintik lényegesen. Egyébként ez a tényező egy további, nem túl nagy hatósugarú tendenciát is magyaráz, azt, hogy a kny.-nél két msh-val többet, illetőleg két msh-val kevesebbet mutató nyj. kapcsolódások szó elején soha nem fordulnak elő. 4. Az azonos képzési osztályba tartozó msh-k közül csak a réshangok kapcsolódnak egymással gyakran, de az ilyen kapcsolódások egyik eleme elsöprő gyakorisággal a [j]. Az egymással való kapcsolódás (kombinabilitás) készségének hiányát ismét kielégítően magyarázzák az artikulációs és percepciós ökonómia kívánalmai, éspedig a következőképpen. Az azonos képzési osztályba tartozó beszédhangok között mind képzésileg, mind az észlelés szempontjából igen csekély különbség van, s az igen hasonló kópzőmozzanatokat irányító idegi ingerek között fellépő zavaró interferencia nem teszi lehetővé, hogy a hangfolyamatban eltérően tudjuk képezni, és eltérőnek tudjuk észlelni őket.8 Nincs meg tehát közöttük — TBNKA9 terminusával élve — a minimális fonológiai kontraszt. A fonológiai kontraszt annál nagyobb, minél több jegyben térnek el egymástól a szomszédos fonémák. Mivel az azonos osztályhoz tartozó fonémák több azonos jegyben osztoznak, és csak egy jegyben térnek el egymástól, alkalmatlanok arra, hogy mind képzésileg, mind észlelósileg optimálisan eltérő hangsorokat alkossanak. Anyagunkban a legnagyobb számban keletkező ós megőrződő msh-kapcsolódások azok, amelyeknek az elemei között a képzés módjában van eltérés, a képzés helye azonos. Mármost abból a tényből, hogy azonos képzési osztályba tartozó hangok egymással nemigen keverednek, valamint abból, hogy eltérő osztályba 8 RANSCHBURG PÁL, AZ emberi beszéd strukturáltságát feltételező tényezők törvényszerűségeiről. Debrecen 1938. 35—36. 9 B. TRNKA, General laws of phonemie combinations. TCLP 6: 57—62.
