Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

252 KASSAI T

LONA-B. LŐKINCZY ÉVA msh jelenik meg. A nazális msh betoldódása különösen zárhangok és zármozzanatot is tartalmazó affrikáták előtt következik be (pl. maszlagjmaszlang > átalagjántalag, virgácsjvirgáncs, gácsérIgáncsér). Az előbb említettel ellentétes mechanizmus eredményeként lép be a hangsorba az alveoláris [n] után egy ugyancsak alveoláris [t] (elevenen/'eleventeri), a [m] után a [p] (kumogjkumpog), a palatális [p] után pedig a [j] (tányérf tánygyér), amikor tudniillik a nyelvcsap idő előtt, már a nazális msh képzésének végső fázisában, annak felpattanása előtt felemelkedik. Ugyanezeknek a betoldódásoknak a létrejöttét a többi, mintegy 100 példában már egyéb okok is segítették, sőt ezeknek az esetében az is felmerül, hogy a msh-betoldódás esetleg elsősorban a beszélő szándéka alapján következett be, amit azután a fiziológiai motiváltság támogatott. így abban a 6 példában, amelyben mindig a szóalak végén toldódott be egy zárhang, mégpedig kizárólag a [n], a [1] és a [r] után, joggal tehetjük fel, hogy a beszélő egy felpattanó zárhang révén önkéntelenül észlelhetőbbé akarta tenni a szóvéget, amely a csökkenő képzési levegő miatt általában nem hangzik olyan erőteljesen, mint a megelőző szakaszok. 12 példa képviseli azt a csoportot, amelyben a fiziológiai ok mellett az analógiát jelöltük meg lehetséges második okként. Hiszen például a lóbáljlombál szembenállás magyarázatában a korábban részletezett fiziológiai ok mellett szinte lehetetlen nem gondolni a himbál szó analógiájára; vagy ugyanígy a lobitalßobintal esetében a hintál, a bodorjbondor esetében pedig a göndör hatására. Szerepelhet második okként a szóvegyítés is. Az ezzel magyarázható kevés számú szembenállás legjellemzőbb példája a megy ige tőváltozatainak kontaminációjából érthető (pl. megyekjmenygyek). A hangulatfestésre mint másodlagos okra főként azoknak a lexémáknak az esetében gondoltunk, amelyek kny. formájukban is a hangutánzó-hangfestő kategóriába tartoznak (pl. lömötöl/lömöntöl, cibáljcimbál). A hangsor egészének a hatása szintén feltehető másodlagos okként, főképpen, ha az illető szó idegen eredetű (pl. opatanca/opantanca, minuljminunt, limonádé/lemondádé). Vannak azután a fiziológiailag motivált msh-betoldódások között olyanok, amelyek esetében kettőnél több okot is megjelöltünk egymás után, mintegy rangsorolva őket, de olyanok is akadnak, amelyekben az okok egymás mellett szerepelnek, mert az egyik éppoly könnyen előidézhette a változást, mint a másik. Miután a szűkebb anyagrész elemzése megerősíteni látszik kiindulásunk helyességét, hogy tehát a legnagyobb számú tőmorfémát érintő változások oka végső soron a fiziológiai gazdaságosság, s ezen belül is az artikulációs gazdaságosságra való törekvés, bemutatjuk a B. Lőrinczy Éva könyvének teljes anyagából kibontott, a magyar msh-kapcsolódások viselkedésformáiban felismerhető legáltalánosabb tendenciákat és megkíséreljük — elsősorban az ökonómia elvére támaszkodó — magyarázatukat. 1. A nyelvjárás gyakrabban szüntet meg msh-kapcsolatot, mint ahányszor ilyet létrehoz. Ezt a szabályszerűséget jól magyarázza az artikulációs ökonómiára való törekvés, hiszen könnyen belátható: minél kevesebb elemből áll egy msh-kapcsolat, annál kevesebb számú hangképző mozzanat szükséges hozzá, tehát az elemek számának csökkentésével viszonylag nagyfokú energiamegtakarítás érhető el.A msh-k — akadályhangok lévén