Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

A MAGYAR MÁSSALHANGZÓ-KAPCSOLÓDÁSOK 251 ugyanolyan msh-kapcsolatokat hoznának létre, mint amilyeneket megszüntetnek. Ez pedig nem így van. Azt tapasztaljuk, hogy a nyelvjárások elsősorban olyan kapcsolatokat szüntetnek meg, amilyeneket vagy egyáltalán nem, vagy csak csekély számban alakítanak ki. Olyan msh-kapcsolódásokat viszont, amilyeneket nagy számban hoznak létre, vagy egyáltalában nem, vagy csak kis arányban szüntetnek meg. így például a [j"p], [jt], [Jt], [rl], [rj], [mp], [lh] kapcsolatokat inkább megszüntetik; ilyeneket nem vagy alig képeznek. Ugyanakkor viszont [nt], [ng], [ntf], [tr], [jz], [nts], [nk], [ld], [lk] kapcsolatokat inkább képeznek, mint megszüntetnek. Artikulációs szempontból elemezve a felsorolt kombinációkat azt állapíthatjuk meg, hogy a nyelvjárások olyan msh-kapcsolatokat hoznak létre, amelyeknek a képzése — vagy az eltérő képzőszerv, vagy az azonos kópzóshely következtében — jórészt egyidejűleg történhet. Es megfordítva: olyan msh-kapcsolatokat szüntetnek meg, amelyeknek a képzése nagyobb mértékben k ü 1 ö n i d e j ű. Ugyanakkor a kialakított és megőrzött msh-kapcsolódások akusztikailag is kellően eltérő, tehát a parcspció szempontjából optimális szegmentumokat tartalmaznak. Tovább erősíti az elamzett tendenciát az a tény, hogy a háromeleműről kételeműre egyszerűsített nyj. msh-kapcsolódások körében ugyanazok a leggyakoribbak, mint a kialakított kóteleműek között, tehát a [tr], [ng], [nt], [lk], [pl] és [nts]. Ha most már az elmondottakat a részletes elemzésre kiválasztott, mintegy 550 tőmorfómát számláló szűkebb anyagrészre rávetítjük, a következőket állapíthatjuk m.3g. Abban a mintegy 180 példában, amelyben a msh-s különbség okaként egyedül vagy legalábbis első helyen a fiziológiai gazdaságosság elve jelölhető meg, az alábbi, számbslileg jellemző hangtani jelenségek fordulnak elő: [j] többlethang jelenik mag elsősorban réshangok és zárhangok előtt, [n] többlethang zárhangok ós affrikáták előtt, [t] ós [j] lép be főként nazális után. A példák között 83 képviseli a típust tisztán, vagyis a fiziológiai ok mellé más természetű ok nem kereshető. Ezekben a [j] és a [n] többlethangzó dominanciája figyelhető meg. A [j]-vel bővült nyj. szóalakok áttekintéséből az a tapasztalat szűrhető le, hogy a [j] minden esetben ejtéskönnyítő hangként, fiziológiai kényszerből lép be a hangsorba, de a példák egyik részében a hangkörnyezetben kimutatható veláris-paiatális különbség áthidalására (pl. kárhozik) kárhojzik, mászik/májszik), másik részében pedig a hosszú mgh képzésével együtt járó nagyobb izomfeszültsóg csökkentésére. Ez utóbbiak esetében a [j] belépésével a megelőző mgh időtartama automatikusan megrövidül, de csak akkor, ha a rövid és hosszú mgh-pár tagjai között nincs érzékelhető hangszínkülönbség (pl. birkózunk/birkojzunk, szőkejszöjke, de cságatj'csájgat, éheztek/éj -heztek). A mgh ejtési időtartama valószínűleg ez utóbbiakban is megrövidül,7 de eltérő minősége miatt nem cserélődik fel a foaemiknsan röviddel, noha példa erre is akad (pl. gáz/gájz, de gáz/gajz is). A [n] bstoldódásának valószínű mechanizmusa az, hogy a nyelvcsapban végződő lágyíny a képzósfolyamat valamely pontján elernyed, s ekkor a hangsorban egy, a következő msh képzóshelyóvel megegyező képzéshelyű nazális 7 A köznyelvben is a msh-kapcsolat előtt álló hosszú mgh-fonéma realizálódik a legrövidebb ejtési időtartammal, vö. KASSAI ILONA, A magyar beszédhangok időtartamviszonyai. In: Fejezetek a magyar leíró hangtanból. (Szerk. Bolla Kálmán) Budapest 1982. 115-154.