Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

246 KASSAI ILONA -B. LŐBJNCZY ÉVA mologikus többlethangzót, vagyis a szóalak a kny. megfelelőhöz képest archaikusabb. Ilyenek például a kny. cékla nyj. cvékla, cvekla, cvikla változatai, amelyek a szláv nyelvekből átvett szóalak eredeti /tsv/ kapcsolatát őrzik; vagy a kny. cibak-kaX szemben álló nyj. cvibak, amelyben viszont a német Zwieback szókezdő msh-kapcsolódása maradt fenn. A szlávból átvett alak /l/-jót találjuk a nyj. penészles -ben a kny. penészes-liQz képest. A német 'meg kell lennie, meg kell történnie' jelentésű muß sein záró /n/-jót pedig a kny. muszáj nyj. muszijn változatában. Két dolog azonban ezzel a viszonylag könnyen értelmezhető csoporttal kapcsolatban is okvetlenül magjegyzendő. Az egyik: valószínű, hogy az érintett tőmorfémákbaii szinkrón szempontból nyelvinek tűnő ok egy korábbi nyelvállapotban nem nyelvi okként volt jelen, hanem a különféle mshkapcsolódások kialakulásában nagyjából ugyanolyan tényezők játszottak szerepet, mint amilyeneket alább bemutatni szándékozunk. A másik: a nyelvjárási beszélőknek ez a nyelvi konzervativizmusa még ezt a tisztán nyelvi okkal értelmezhető jelenséget, az etimologikus hangsornak a fennmaradását is motiválja, s nagyon is nem nyelvi rendszer irányította, hanem már a pszichikum felé mutató elemekkel színezi át. Márpedig azt, hogy a nyelvjárási beszélők archaizáló tevékenységét mennyire komolyan kell vennünk, nem kizárólag az etimologikus hangsort őrző nyj. változatok bizonyítják, hanem azok is, amelyek — s ilyenek is szép számmal vannak — az idegenből átvett szóalaknak már egy magyarban kialakult, de C3ak nyelvünk korábbi korszakaiban élt formái. Amilyen például a nyj. bulcsu, piarc a kny. búcsú-hoz, piac-hoz képest.3 A magyarázat — ha az etimologikus háttér nem mutatható ki — kereshető más nyelvi tényezőkben. A msh-kban mutatkozó különbséget okozhatja például, hogy a tőmorféma, amelyen megjelenik, idegen szó, amelynek a felépítése a nyj. beszélő számára szokatlan, ezért a kiejtése nehézséget okoz. Az egyenként elemzett tőmorfómák körében 45—50 olyan akadt, amelyben az eltérés legkézenfekvőbb magyarázata ebben rejlett. A kny. ambíció-val szemban álló nyj. ambinoió vagy a kny. kollációz helyetti nyj. kolláncióz, a kny. egzecíroz helyetti nyj. egzelcíroz, továbbá a kny. okuláré-val szemben álló nyj. okumláré vagy a kny. komponál formával szembeni nyj. kompernái és társaik mind a baszélőnek az idegen hangkor megformálásával kapcsolatos próbálkozásaira ós nehézségeire utalnak. Ez utóbbiakat természetesen úgy próbálja megoldani, hogy az idagen hangsort az anyanyelvéből, pontosabban: anyanyelvjárásából már ismart ós megszokott hangsorokhoz közelíti. Az ambinció és kolláncióz nyj. változatok például a [n]-nek a [ts] elé való betoldásával a [n] -f- affrikáta kapcsolatot mutató moslinca, kalapáncs, bográncs, kopáncsolfóle nyj. szavak hosszú sorába illeszkednek bele. Az [l]-batoldás padig, amelyet az egzelcíroz nyj. változatban látunk megvalósulni, a magyar nyj. szókincsben ugyancsak közismert jelenség. A [l]-betoldással egy másik, leginkább morfológia i-nak nevezhető nyelvi ok példái között is találkozunk. A részletesen megvizsgált anyagrészben 8 — 10 tőmorféma utalt ilyenre. A kny. cirógat)nyj. cirolgat, a kny. harsog'Ott/nyj. harsolgott, a kny. szűküljnyj. szülkül, a kny. szörnyüködöttjnyj. szernyulködött stb. szembenállások esetében szinte lehetetlenség nem gondolni az -l igekópző 3 Itt jegyezzük meg, hogy minden etimológiával kapcsolatos kérdésben a TE3z.-t hívtuk segítségül.