Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Kassai Ilona–B. Lőrinczy Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszicho-fiziológiai hátteréről [On the Psychophysiological Background of Hungarian Consonant Clusters] 244

A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszichofiziológiai hátteréről r ü^Közös vizsgálódásunknak az indíttatást B.

LŐBINCZY ÉvÁnak A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere ós törvényszerűségei című könyve1 adta. Ebben a szerző arra vállalkozott, hogy a nyelvjárási szókincsből meghatározott szempontok szerint kiemelt mintegy 1600 tőmorféma körülbelül 5—6000 előfordulását a bennük levő mássalhangzó-kapcsolódások tekintetében köznyelvi megfelelőikkel egybevesse, s az ily módon felderített mennyiségi és ritkábban minőségi különbségek elemzése útján a magyar mássalhangzók kapcsolódási lehetőségeit legalább részben regisztrálja, tipologizálja és rendszerbe állítsa. A köznyelvi (a továbbiakban : kny.) és nyelvjárási (a továbbiakban : nyj.) szóalakok egybevetésekor azonnal szembetűnő különbség mutatkozott a kny. ós nyj. szóalak egy ós ugyanazon pontján álló mássalhangzók (a továbbiakban : msh, msh-k stb.) számában: az adatok kisebb részében a nyj. szóalakban több, nagyobb részében kevesebb msh áll, mint a kny. szóalaknak ugyanezen a pontján. A nyj. szóalakban levő msh-k száma lehet eggyel vagy kettővel több (bogáncsjbogdáncs, ill. siflijsiflint), és lehet eggyel vagy kettővel kevesebb (pitvarjpitar, ill. azért/azé), mint a kny. szóalak megfelelő pontján levő(k). Ezek közül a kny. egy msh/nyj. két msh-, illetőleg a kny. két msh/nyj. egy msh-fóle szembenállást mutatók (tehát a gjgd: bogáncsjbogdáncs, ill. a tvjt: pitvarjpitar típusúak) mind a rájuk vonatkozó adatok tömegével, mind a bennük vizsgálható jelenségek változatosságával messze kiemelkednek. Amikor a szinkrón nyelvi rendszer két változatában, esetünkben a köznyelvben ós a nyelvjárásokban azonos funkciójú nyelvi elemek (szóalakok) formai különbségeket mutatnak, természetes igényként vetődik fel a különbségek magyarázata. Módszertanilag az tűnt célravezetőnek, ha következtetéseinket általában ós egészében a könyv már készen adott eredményeiből vonjuk le, emellett azonban kiválasztunk egy pontosan körülhatárolt szűkebb anyagrészt, amelyben a szembenálló tőmorfémákat egyenként vesszük szemügyre, ós értelmezzük a bennük mutatkozó msh-s különbséget. Erre a célra a kny. egy m.3h/nyj. két msh (tehát a gjgd: bogáncsjbogdáncs) típus mintegy 550 tőmorfómáját jelöltük ki. Elöljáróban meg kell azonban említenünk néhány óvatosságra intő körülményt, amelyek alant következő fejtegetéseink érvényét legalábbis korlátozzák. B. Lőrinczy Éva könyve, következésképpen jelenlegi vizsgálatunk is az Üj Magyar Tájszótár írott lexikai anyagára épül, minek folytán az egy-1 Budapest 1979.