Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szende Tamás: Többértelműség és célzás [On Semantic Polyvalence, Ambiguity, and Hinting] 203

TÖBBÉRTELMŰSÉG ÉS CÉLZÁS 217 nyelvi eseményre. Ezen a módon a kiinduló nyelvi esemény, a verssorok szövege, a kommunikáció folyamatában — képletesen szólva — megsokszorozódik. Ezzel azonban nem többértelműség áll elő, hanem újabb nyelvi események, amelyek egyáltalán nem tesznek szükségessé „helyreigazító" módosítást a kiindulási nyelvi eseményben. Az 1.2. pontban található (4) definíció alapján az a benyomásunk támadhat, hogy a (3) mondat már a közlő részéről szándékoltan többértelmű, vagyis célzással állunk szemben. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a nyelvi esemény és a tényállás között per definitionem egyértelmű megfelelés van, ebben a viszonylatban azonos w paraméterekkel, xi tényállás azonban csak a közlésfolyamat egy másik időpillanatában változik meg, úgy, ahogy ezt a képletben az x^ => xjjx^xi. . .\xn

összefüggés kifejezi. A művelet nyomán természetesen új tényállások keletkeznek, e^ pedig, amely x^ képe, definíciójából következően nem felelhet meg xj, Xfa . . . , xm

tényállásnak. Mint látható, az „utózengés" a költeményt nem teszi célzatossá, csak nem nyílt közlés jellegének ad sajátos értelmet: a nyílt közléssé alakítás implikációját. A (4a) —(4d) közlemények egyike sem jellemezhető az (1) —(3) alatti ismérvekkel: a konvencionális, a kulturálisan meghatározott rögzítétlen jelleggel. Az e közleményekben foglalt kijelentések már mind a közlő oldalán lehetségesen többértelműek. (4a) mindaddig, amíg Júdás nem nyúl a tálba, (4b) addig, amíg egy későbbi közlemény a többértelműséget el nem dönti, (4c) addig, amíg egyértelművé válik, kit jelöl meg az aki; (4d) pedig, amíg a várható cselekmény tartalma ki nem derül. E közlemények közös jegye, a szándékolt többértelműség a célzás ismérve. A szándékolt többértelműség több, alternatív tényállás azonos nyelvi szerkezetben való kifejezését jelenti, amivel egy xi/xjl ...\xr

-+e\ megfelelés keletkezik. e\ olyan nyelvi eseményként írható le, amely egyrészt megfelel x^ tényállást leképező e^ kijelentésnek, másfelől — és ez a szándékolt többértelműség tartalma — megenged [= szintaktikai szerkezetének alaki sajátságai folytán indukál] egy másik ej/e^l • . . /er

közleményt, amely utóbbi egy xi\xj\. . . \xr

tényállás képe. A célzások típusaiban az egyik rendezőelv az indukált második közlemény (e/, e^, . . . , er

)

tartalma. Ez lehet egy tárgy vagy egy személy megjelölése, és akkor a célzás referenciális közlemény típus. A (4a)-ból következő (4e) mondat állítmánya egy tulajdonnév : » (4e) Az, aki engem elárul, Júdás. Az indukált közlemény tartalma, tehát egy tényállás alkotóeleme, az a személy, aki egy cselekvést végrehajt. (4b)-hez tartozó (4f) teljes tényállást ír le, olyat, amely egy állapotra utal, vö. (4f) Zöld barátunk és az a szőke nő szerelmi viszonyra lépett. Megjegyzendő, hogy a (4b) kijelentés tartalma — kizárólag szintaktikai kritériumokat figyelembe véve — egy személy kilétének a meghatározása. Az ilyen alakú mondatok azonban nemcsak egy tulajdonnév denotátumának a körülírását végezhetik el. Egy állapot vagy tulajdonság fennállását jelző indukált közlemény az attributiv célzás közleménytípusát hozza létre. Mind (4a), mind (4b) esetében közös a közlésmód közvetlen célja, illetőleg másfelől, a szándékolt többértelműség oka a közvetlen megjelölés, azaz egy xi++ e^ viszony elkerülése.