Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szende Tamás: Többértelműség és célzás [On Semantic Polyvalence, Ambiguity, and Hinting] 203

TÖBBÉRTELMŰSÉG ÉS CÉLZÁS 215 (4b) Ja igen, ő az a szőke tündér, akinek Zöld barátunk a hóna alá nyúlt! (4c) Aki nem tartja be az előírásokat, annak számolnia kell a következményekkel. (4d) És ez még nem is a legrosszabb, amire el kell készülve lennie! Környezetéből kiemelt állapotában az (1) mondat tárgyi ismeretre kérdez. Udvarias kérésként azonban a kérdés csupán a felszólítás formája. (Ez az a közlemény típus, amelyet SADOCK [1974] ,,whimperative-nak [kérdő felszólításnak]" nevez.) Az (1) típus tehát eredeti állapotában valóban nem nyílt közlés. A jelenben azonban a mondat jelentése ekvivalens az (la) Mondd meg, hány óra! mondatéval, és értelme az időpont közlésére vonatkozó kérdés. Ha az (1) mondatnak — a szavak és a szintaktikai szerkezetek szerint — azt a közléstartalmat tulajdonítjuk, hogy a címzett valóban közölni képes-e, hány óra, akkor ez a közléstartalom nem öltheti az (1) mondat alakját, hanem attól el kell térnie. Például: (lb) Meg tudod mondani azt, hogy hány óra ? (le) Na, meg tudod-e mondani, hány óra? (ld) Most mondd meg, hány óra, ha tudod! (le) Van akadálya, hogy közöld, hány óra? (lf) Meg tudod mondani, hány óra? Úgy értem: van órád/ismered az órátjmeg tudod becsülni az időpontot? és így tovább. Az (1) mondat nem (la) jelentésben való használata csak annak számára lehetséges, aki nem ismeri e mondat használati értékét, azt a szabályt, hogy kérést tartalmazó közlés. A mondat éppen a használati értéke révén válik nyílt közléssé. Ha az (1) mondat eredeti (szó és szintaktikai szerkezete szerinti) értelemben vett jelentése 'közönséges [natural] jelentés', és a kérés értelemben vett jelentése a 'szokásos [conventional] jelentés' (vö. MOBGAN 1978. 266 — 269.), akkor ez utóbbi teszi a mondatot nyílt közléssé. Az (1) mondat azonban mint nyílt közlés nem tartalmaz célzást, illetőleg maga nem célzás. (Történetiségének egy szakaszában azonban minden bizonnyal nem nyílt közlés volt.) A (2) mondat olyan értelmetlen közlemény, amelynek egy sajátos körülmény adja meg közlési értókét. Eredetije (Colourless green ideas sleep furiously) a generatív nyelvtanban annak bemutatására szolgál, hogy a grammatikailag szabályos szerkezet nem szavatolja a mondat értelmes voltát. Nem generativista nyelvész szájából hangozhat a mondat a transzformációs generatív grammatika tréfás jellemzéseként. A mondat ezzel a közlő részéről egyértelmű, de sajátos értelmében korlátozottan használható, hiszen a hallgatónak — ahhoz, hogy megértse — rendelkeznie kell három információval: (1) tudnia kell a generatív nyelvtanról és annak sajátos szemléletéről, (2) előzetesen ismernie kell magát a példamondatot és (3) tisztában kell lennie azzal, hogy itt az illusztráció célját szolgálja. A hallgató ezekből tudja levezetni a mondat értelmét. Az előzetes információk közül az (1) közös kulturális bázis meglétét jelenti, (2) egy bizonyos tény ismeretét, a (3) pedig a közlőnek, a közlő közlési céljának az ismeretét. A levezetés pedig nem egyéb, mint a mondat specifikus w paramétereinek a kimunkálása és a mondathoz való hozzárendelése. A példamondat másfelől nem tényállások megjelölésével nyilvánít véleményt, hanem egy tényállás megjelölését helyettesítő, arra vonatkozó utalás révén. Vagyis az utalás nem tényállásra vonatkozik, hanem az csupán felidéz egy közleményt, amely egy tényállást kifejez.