Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szende Tamás: Többértelműség és célzás [On Semantic Polyvalence, Ambiguity, and Hinting] 203

TÖBBÉRTELMŰSÉG ÉS CÉLZÁS 213 A homályosság nemcsak a logika szakirodalmának példáiban fordul elő. Az Oldott már meg hasonló feladatokat ? mondat, amely grammatikai modalitását tekintve minden kétséget kizáróan kérdés, pragmatikailag kettősértelmű, mert leginkább valakinek a szakismeretei felől érdeklődik, másfelől azonban jobbára hasonló valószínűséggel értelmezhető segítségkérésnek is (1. COLÉ, 1978. 20). 3.3. A többértelműség kiküszöbölésének alapfeltétele A közlési folyamatot a többértelműség abban az értelemben terheli meg tartalmilag, hogy a közlemény vagy a közlemény egyik része az értelmezés számára egymással alternatív viszonyban álló hipotéziseket provokál, amelyek közül a címzettnek — külön mérlegelés alapján — választani kell. (A „megterhelés" szó szerint értendő. Az egyik percepciós elmélet szerint az információfeldolgozás azért bonyolultabb és időigényesebb, mert a két felvetődő értelmezési változat közül az egyiket el kell nyomni, hogy a másik felszínre kerülhessen, vö. MACKAY 1970.) A hipotézisek vagylagossága mindig egy adott közléstárgyhoz kapcsolódik, tematikusán kötött, de magának a többértelműségnek gyakorta mélyebben fekvő oka is van : a partnerek kulturális bázisának eltérése. Ha a nyelvközösség tagjai nem azonos jelentésben ismerik például ugyanazt a szót, a konkrét közleménynek nem azonos értelmet fognak tulajdonítani. (Például a szolid melléknév 'mértéktartó, szerény, túlzásoktól mentes' jelentése eléggé általános. Ezzel szemben a latin eredetinek megfelelő 'szilárd, tartós, biztos' inkább csak a humán műveltségűek körében közismert. Valakinek a tudásával kapcsolatban használva a szót jelzőként, a körülmény homlokegyenest ellentétes minősítést eredményez.) A kulturális bázis közös volta a többértelműség elhárításának érdekében a legfontosabb mozzanat. Bizonyos, hogy a többértelműség eseteit jelentős hányadban megszünteti egy D-összetevő alkalmazása, ahogy KAPLAN (1978) ajánlja. Az is bizonyos, hogy a „homály" — következetes elemző műveletekkel — eloszlatható. Mind a demonstratív elem szükségességének a meghatározása, mind a homályosság fölszámolása érdekében végrehajtott műveletek elvégzése a követendő stratégiához nélkülözhetetlen olyan hipotéziseket feltételez, amelyeket a kommunikáló felek nem tudnának megformálni a jeltárgyat illető — kialakult vagy kialakítandó — közös kulturális bázisuk nélkül. A kulturális összehangoltság egyik központi eleme a tárgyi ismeretanyag. A kommunikációban résztvevők tárgyi ismeretanyagának hozzávetőleges egybeesése kizárja a lehetséges többértelműséget mindazokban az esetekben, amelyekben rögzített és adottnak vett tények szolgálnak alapul a közlemény értékeléséhez, illetve megformálásához. A WITTGENSTEIN (1953/1969. 330) által ismertetett példában e tézis két értelmezési változat törlését jelenti. A Mózes nem létezett kijelentés elvileg lehetséges értelme: (1) a zsidóknak Egyiptomból való kivonulásuk idején nem egyetlen vezérük volt ; (2) (egyetlen vezérük volt, de) vezérüket nem Mózesnek hívták; (3) nem volt olyan ember, aki mindazt véghezvitte volna, amit a Biblia Mózesről mond. Az (1) és a (2) változat történelmi tények bizonyosnak vett ismeretét vitatja, következésképpen irreális értelmezések olyanok számára, akik az említett történeti ismeretek birtokában vannak. Tehát csak a (3) változatban megadott értelem tulajdonítható a kijelentésnek.