Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szende Tamás: Többértelműség és célzás [On Semantic Polyvalence, Ambiguity, and Hinting] 203

TÖBBÉRTELMŰSÉG ÉS CÉLZÁS 209 tevő attól az összetevőtől, amellyel logikai kapcsolatban áll (vö. az iménti két mondatot). A másik azt mondja ki, hogy a tagadás erőssége a tagadást hordozó elemnek a tagadottba való ,,beolvasztásának (vagy morfológiai felszívódásának) mértékével [degree of incorporation (or morphological absorption)]" arányos. Az utóbbi szerint a boldogtalan erősebben tagadó, mint a nem boldog, ugyanígy a sótlan, mint a nem sós. Horn fejtegetéseit elméleti következtetéssel egészíthetjük ki. A következtetést annak a meghatározásnak a felhasználásával vonhatjuk le, amelyet Frege (1892/1980. 135—155) fejt ki egy tárgy tulajdonságának és egy fogalom jegyének különbözőségéről. A példánkban az „erősebben tagadó" változatok azért ,,erősebben tagadóak", mert specifikusabbak. Lexémikus szinten a tagadás elemét morfológiailag magukban foglaló alakok {boldogtalan, sótlan stb.) egy fogalom összetevőjeként tartalmazzák valami meg nem létét, míg párhuzamos alakjaik {nem boldog, nem sós stb.) valamely tárgy tulajdonságának hiányaként tüntetik fel ugyanazt, s így mintegy „kívülről", morfológiai közvetítésben, egy általánosabbal, annak módosított formája segítségével jelölik meg a tényállást. 2. A többértelműség a közlési folyamatban. Öt definíció A többértelműség egyedi esetei — az elmondottak értelmében — nem a nyelvi rendszer korlátozott lehetőségeiből vezethetők le, hanem — gyakorlatiasan fogalmazva — lehetségesen tökéletes nyelvi—kommunikatív minták csonka változataiként értelmezendők. Mint ilyenekre, mindennapi nyelvhasználat többórtelmű kifejezéseire a következő, általánosan érvényes meghatározásokat mondhatjuk ki. (1) A többértelmű kifejezés a tényállás, illetve a tényállás valamely részének hiányos megjelölésével keletkezik. Minden tényállás tényállásváltozatokra bontható. A Levettem Bili kalapját mondat mint nyelvi esemény, amelyet X{ reprezentál, példánkban a már jelzett xiv

x%

2

,

xi3

tény állás változatokra, a^-hez e^ tartozik, és xix

xi

2

, xi

3

-hoz

e%v

e%

2

,

ei3

, e^

e^-hez, ei2

-höz

ei3

-hoz viszonyítva többértékű, mert ei — U J eiy

', e

Í2

;

e;3

1 (ahol

n = 3), és ennek megfelelően az e^ nyelvi esemény többértelmű lesz a következő két feltétel mellett. (1) Ha a közlésfolyamat aktuális információigényét e^ nem elégíti ki, ezért a Levettem Bili kalapját, mondat helyére a hallgató — hogy az alternatívák mérlegelése útján rátaláljon majd a megfelelő tényállásra — eii>

e

iv

e

Í3

állításokat lépteti, vagyis a Levettem Bili kalapját a fejemről., a Levettem Bili kalapját Bili fejéről, és a Levettem Bili kalapját valaki más fejéről. mondatokat. Másrészt, (2) amennyiben a hallgatónak az x^, x^, X& tényállásváltozatok valószínűségi értékére vonatkozó hipotéziseit nem alkalmazhatja. Ennek oka lehet az, hogy a legnagyobb valószínűségi értékű változat ellentmondásban van a közlés körülményeivel, például valamely előző közléssel, ha tehát belép egy pragmatikai operátor {kj) a közlésfolyamatba. így például, ha a közléskor Bili kalapja a közlő fején van, és a hallgató ezt tudja, akkor 14