Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Szende Tamás: Többértelműség és célzás [On Semantic Polyvalence, Ambiguity, and Hinting] 203

204 SZENDE TAMÁS csak használatában nyerheti el. A használatban megvalósuló érték válik a jel értelmévé, ahogy FREGE szimbolikus logikájának szellemében mondhatjuk, és — így használva a kifejezést — a jelérték használatának adott módja, azaz értelme létrehoz egy másik kategóriát, amely párhuzamos a többértékűséggel, nevezetesen a többértelműség kategóriáját. A másik terminus megválasztásának indokát 1. lejjebb. A logika megkülönbözteti még a határozatlanértelműséget; ez utóbbi azt a szinguláris terminust írja le, amely különböző összefüggésekben különböző személyek neveként használható, például Kovács vagy 6 [vö. QUINE 1963/1968, 243]; az ezekkel kapcsolatos eseteket a dolgozat szélesebb összefüggésben a de re — de dicto többértelműség alfejezetében említi.) Azt feltételezem, hogy egy grammatikailag jól formált [well-formed] mondat — még ha összetevőiben tartalmaz is valamiféle lexikai—grammatikai többértékűséget — a nyelvhasználat aktuális helyén a mondaton belüli vagy azon túli kontextusa révén ettől a többértékűségtől megszabadul, tehát nem vezet többértelműségre. Ez a kategorikus kijelentés nem igényel külön bizonyítást, ha azt tudjuk bizonyítani, hogy egy olyan szintaktikai szerkezet, amely önmagában lehetségesen többértékű, megszűnik többértékűnek lenni, pusztán nyelvhasználati aktualizációjának ténye által. 1. Szintaktikai— szemantikai többértékűség és[;a közlemény többértelműsége MCCAWLEY (1978) gondolatmenetéből kiindulva az alábbiak szerint dokumentálhatjuk, először a lehetséges többértékűséget. A Kalapot emeltem mondatban nincs megjelölve, hogy kinek a kalapjáról van szó, sem az, hogy a kalap elmozdításának mik voltak a körülményei, ezért a mondat egy közlési folyamatban aktualizálva olyan nyelvi esemény, amely elvben több tényállást hordozhat. (A lehetséges tényállások eltérő és közös elemeket is tartalmaznak, ezért ezeket tényállásváltozatoknak fogom nevezni.) A lehetséges értelmezés szempontjából e mondatban kedvező esettel van dolgunk, hiszen annak a valóságra utalásában frazeológiai ismérv dönt. A „semleges" elemek együttesét itt egy nyelvhasználatilag minősítő kritérium rögzíti, és ennek értelmében a tényállás az, hogy a művelet köszöntés céljából történt. A mondat lehetséges többértelműsége ezzel megszűnik, minthogy az említett, sajátos értelmezési változat szerint a mondat és a mondaton belüli birtokviszony alanya — végső soron pragmatikai megfontolások alapján — szükségképpen azonos. Tegyük föl, hogy bár a Kalapot emeltem mondatra vonatkozó értelmezés a mondat aktualizációinak túlnyomó többségére érvényes, mégis megtörténik, hogy a mondat nem a frazeológiai ismérvvel meghatározott, idiomatikus értelmezésben fordul elő (például olyan, idegen anyanyelvű magyar szövegében, aki ezt a fordulatot, illetve ennek hagyományos, kultúrtörténetileg rögzült jelentését nem ismeri). Ezeket az eseteket ki kell vennünk a szóban forgó csoportból, és át kell tennünk őket egy népesebb csoportba. Azok az esetek ugyanis, amelyeket illetően a nyelvrendszer a nyelvhasználatból elvont szerkesztési szabályok formájában tartalmaz utasítást a lehetséges többértelműség elhárítására — a nyelvhasználat teljes volumenét tekintve — ritkák. Legyen a frazeológiailag kötetlen típus példája a Levettem Bili kalapját mondat. Ez a mondat többértelmű, amennyiben nyitva hagyja a kérdést, hogy (1) a saját fejemről, (2) Bili fejéről vagy (3) egy harmadik személy fejé-