Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Gunda Béla: Terelőszavak és óeurópai pásztormigrációk [Treibwörter und alteuropäische Hirtenmigrationen] 189
TEKELÖSZAVAK 201 m néhányat mutattam be. (Tanulságos lenne a baromfi hivogatók részletes vizsgálata.) A hasonló, egymással összetartozó terminológiákat a példák során sem mind idéztem. A távoli területeket és különböző népeket átfogó egyezések, hasonlóságok nem lehetnek véletlenek. Ezek a terminológiák az ember és minden nép legősibb szókészletéhez tartoznak. Együtt vándorolnak, terjednek a tenyésztett állatokkal, a pásztorokkal és pásztorkodással. Természetesen vannak közöttük helyi átvételek. így pl. a román nyelvből átkerültek orrtípusú juhterelő szavak az erdélyi magyar nyelvjárásokba. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a brr, prr korábban a magyar terelőszavak sorában ne lett volna meg (vö. prrr, Somogy). Az ősi terelőszavaknak a különböző nyelvekben és nyelvjárásokban a hangok képzésének és kiejtésének megfelelően eltérő alakulástörténetük lehet. Az alapszavak bővültek, változtak, képzőkkel gazdagodtak. Gyakran állatnévvel, a behajtás irányának, helyének megnevezésével egészülnek ki (pl. rom. bár, bar oai! oifa!, szlov. pbfH do strungy). Egyes szavak terjedésénél közrejátszott az állatkereskedelem. A 6rr-típusú terminológiák vándorlásánál kárpáti-balkáni, pyreneusi viszonylatban szerepe lehetett a 20. század elejéig tartó nagyarányú román, ill. spanyol transzhumáló juhászatnak. Az interkontinentális elterjedések magyarázatát azonban más úton kell keresnünk. Minden geográfiai elterjedés történetiséget rejt magába s ne felejtsük el a kiváló indogermanista, R. MEEINGER figyelmeztetését sem, aki azt tanította, hogy a nyelv gyakran konzervatívabb, mint a tárgyak. A neolitikumban kialakult szavak napjainkig fennmaradhatnak.74 A brr, gud és más terminológiák széles körű földrajzi és nyelvi elterjedése feltétlenül történetiséget is jelent és arra utal, hogy némileg bepillanthatunk az indoeurópai és preindoeurópai állattartás homályába. Azonban én ezekkel a terminológiákkal kapcsolatban nem az indoeurópait vagy preindoeurópait hangsúlyoznám, hanem inkább óeurópairól beszélnék. Arról az óeurópai kultúráról, amelynek voltak közös vonásai már a neolitikumban s egyes elemeiben akár mint trák, illír vagy kelta hagyatékok pl. a Balkán félszigeten fennmaradtak.75 Ebben a nehezen körvonalazható Óeurópában is a népek állataikkal vándoroltak, mert hiszen akkor a neolitikum kezdetén Délnyugat- és Közép-Ázsiában tenyésztésbe fogott kecske és juh nem kerülhetett volna el igen korán Európába és Afrikába.76 Elsősorban ezeknek a kisállatoknak és tenyésztőiknek terjedését, migrációját, a pásztornépek érintkezését jelzik a hajtó-, terelő- és hívogató szavak is, amelyek közül néhányat bemutattam. A terelőszavak fennmaradásához hozzájárulhatott a pásztorok zárt társadalma: a foglalkozásuk nemzedékről nemzedékre öröklődik s jellemzi őket a foglalkozási endogámia, azaz lehetőleg pásztorcsaládokból választanak párt maguknak. Mindez korlátozza az oldalról, más gazdasági és társadalmi közösségekből érkező kulturális befolyásokat, konzerválja szókincsüket is. Az általuk tenyésztett állatok magatartása, természete sem változott évezredek óta lényegesen, ami nem tette szükségessé, hogy új, az ősitől eltérő terelő-, hívószavakat alkossanak. Néhány adatunk (pl. prrk nye hó nye!) arról is 74 R. MEEINGEB, Die ältesten Gefässe. Wörter und Sachen 7: 14. (Heidelberg 1921). 75 NOPCSA F., Albanien, Bauten, Trachten und Geräte Nordalbaniens. Berlin— Leipzig 1925. 227—238. 76 K. DITTMEB, Allgemeine Völkerkunde. Braunschweig 1954. 255. — A két állat domesztikálósának koráról, a legkorábbi leletekről 1. BÖKÖNYI S., History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest 1974. 163—168, 193.
