Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Gunda Béla: Terelőszavak és óeurópai pásztormigrációk [Treibwörter und alteuropäische Hirtenmigrationen] 189

200 GUJSTDA BÉLA ban ckon, a nagyoroszoknál cukh-cukb.u A bolgároktól ilyen disznóhivogatókat ismerünk: cùku-cùku-cùku, gu-cugu-cugu-cugu.65 A

különböző török nyelvekben a lik cik, a ci ci ci, cige cige kecskét hivogató szó (TESz. a kecske szónál, 1. még a TESz. csikó címszavánál említett hívó- s terelőszavakat is). Hasonló disznóhívó szavak a magyarban a cska, cska (Gyergyó), cska-cska-cska (Csík), cskö-cskö (Nyárádmente), cskö-cskö-cskö (Udvarhely), cskő-cskö (Csík), cseka-cseka (Székelyföld), csika-csika-csika (Marosszék, Udvarhely), csikka, csikka, csikka (Zemplén), csuga (Udvarhely, a marosszéki Abafáján így nevezik a disznót), csuga, csuga (Fogaras).66 Murádin L. szerint a cska, cska, cs'êka, csika disznóhivogató ismeretes a Székelyföldön, ahol az egységes képet ritkán szakítják meg a csö, cse s a csőn alakok.67 Ebbe

az elterjedési övezetbe tartoznak a fentebbi magyar hivogatóalakok is. Murádin L. azonban a csuga, csugu hívogatókat a cug, csug- csoportba sorolja. A cseka-cseka, cska-cska, cskö-cskö terminológiák szerinte a csk mássalhangzó csoportból alakultak ki vagy a cs! csettintésszerű hangutánzó tőhöz a -ka, -kő kicsinyítő képzők járultak, majd a szókezdő mássalhangzótorlódás feloldódott (cska^>cs

ëka^>cseka, cska^>csika^>csika). A cskö székely földi disznóhivogató Kelemen J. szerint a -kő, -kő képzővel magyarázható (i. m. 269). Ismert azonban a terminológia, mint láttuk Belorussziában és Poléziában is. Nyilvánvaló, hogy ennek a disznóhivogatónak a legősibb, eredeti formája a c~<— C+-C+- alak (Somogy m.),68

amelynek szigetszerűen

a bolgárban is meg van az analógiája.69 Az Orosháza közelében levő Kardoskúton a kárba menő libára jellegzetes hangon kiabáltak, gegőztek. ,,A gegőző a jjjjjj hangokat ejtette ki . . . váltakozó magasságban."70

A

börzsönyi Szokolyán a jaj-jaj libakergető,71

s Békésben is (Békésszentandrás vidéke, ja-ja-ja-jaj). A görög karakacsánok az etetéshez a jajajajajaja szóval és füttyjellel hívják a juhokat.72 A jurák-szamojédeknél az a; a; a; értelme: 'Zuruf an das Renntier zu folgen oder herbei zu kommen\73 Valószínű, hogy ez esetben is a távoli területeken, ill. népeknél ősi állathivogató, űző terminológia maradt meg. A TESz. is a jaj szót indulatszavaink igen ősi rétegébe sorolja. A nehezen csoportosítható, a közelebbi-távolabbi területeken hasonló vagy azonos formában előforduló állathivogatók és -terelők sokaságából csak 64 MOSZYNSKI:

i. m. 118. —VAKARELSKI: i. m. 18. — Eszak-Galileában a teve hajtószava tsu, az aleppoi araboknál tëa, tea (DALMAN: i. m. 149). — A zürjénben a déut! dzut! a malac hívószava (FOKOS-FUCHS: i. m. 171). 65 VAKARELSKI:

i. m. 17, 18. 66 HERMÁN:

i. m. 573—574. — ÚMTSz. 67 MURÁDIN:

i. m. (1977). 171, 173. —Vö. TESz. co, coca, koca, poca. 68 BALOGH—KIRÁLY:

i. m. 89. — KELEMEN: i. m. 57, 353, 386. — Nyíregyháza vidékén cctyl ccty! (MARKUS: i. ni. 446), a börzsönyi Szokolyán Éusikám, ne, ne, c, c, c (MORVAY P.: NéprErt. 1938: 358). — Lásd még ehhez MURÁDIN: i. m. (1977.) 171.— A lappoknál a ce a juhok hívószava. LAGERCRANTZ : i. m. 49. A juhtenyésztés azonban náluk nem régi. 69 VAKABELSKI:

i. m. 18. 70 NAGY

GY.: Paraszti állattartás a vásárhelyi pusztán. Néprajzi Közlemények, 13/1—2: 120. 71 MORVAY:

NéprErt. 1938: 358. 72 W. MARINOW, Die Schafzucht der nomadisierenden Karakatschanen in Bulgarien. FÖLDES L.—BELENYESY M.—GUNDA B., Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest 1961. 189. 73LEHTISALO:

i. m. (1932) 46. — LEHTISALO: i. m. (1956). 21 .